00.Prológus

Sziasztok drágáim, itt van a prológus. remélem tetszeni fog, és kommenteltek is, na meg velem is tartotok majd a továbbiakban! :D Boldog Karácsonyt mindenkinek, HAPPY BITRHDAY a mi kis Louis-unknak!!! <3

Álom. Ez az egy szó jellemezheti az életemet. Ebben a világban akartam élni, de pofára estem. Nem érdemeltem meg, úgy ahogyan több száz ember sem, de legfőképpen én nem. Ti is tudjátok milyen az az érzés, amikor majdnem sikerül valami, nem? Az egyik percben még szárnyalsz a boldogságtól, a másikban pedig a földbe döngölt önbizalmát próbálja összekanalazni. Olyan mintha a legjobb barátod át vert volna, vagy ha valaki teljes erejéből megütött volna. Hát, ez a valaki az élet volt.
Azt akartam, hogy tudják miben is vagyok tehetséges, hogy még is hogyan fejezem ki az érzéseimet. A zene ami segít megmutatni önmagamat. Sikerült egy ideig a siker, azonban elérkezett számomra is a nem várt fekete leves. Összetörtem. Azóta a bizonyos nap óta nem éneklek. És hogy melyik is ez a nap?

2013. július 23. Biztos vagyok benne, hogy több száz ember számára nagyon is ismerős ez a dátum. Minden Directiner szeretett ünnepe, viszont ez a nap az én rémálmom. Életem legrosszabb napja volt. Végig néztem, ahogyan ikertestvérem a csúcsra tör, miközben én otthon ülök az íróasztalom felett és tanulhatok. Nem akartam neki soha rosszat, nem akartam soha a helyében lenni, csak azon az egy napon. Neki miért sikerülhetett, ha nekem nem? Igazságtalanság, mert nekem is megvan hozzá a tehetségem, és még csak véletlenül sem a féltékenység beszél belőlem, hanem a csalódottság.