02.-Hiányozni fogsz,Liam!

Sziasztok! Meghoztam az új részt, amit igazából holnapra terveztem, de nem leszek itthon, szóval itt is van. Elképesztőek vagytok komolyan. 11 feliratkozó, 3 komment, és 9 pipa! :D Ugrálok örömömben! :D

Remélem tetszeni fog nektek, mert be kell valljam én ezzel most meg vagyok elégedve, főleg a végével. Kommenteljetek, pipáljatok.

Jó olvasását! :D

Remegett mindenem. Ahogyan a színpad közepe felé igyekeztem, ahol az a bizonyos X várt rám, egyre jobban ment fel bennem az adrenalin. Több száz szempár szegeződött rám, mint két évvel ezelőtt. Ahogy megálltam a színpad közepén a nézők hangos sikításba kezdtek, és a zsűrik is rám emelték a tekintetüket. Simon hatalmas szemekkel fürkészett engem. Egy mosoly terült el az arcomon, amikor láttam szemeiben a felismerést.

- Liam! – mély hangja még mindig ugyan úgy hangzott a mikrofonban. Be kell, hogy valljam hiányzott már ez az élet. Hiányzott a feltűnés, az, hogy az emberek várjanak engem énekelni, és amikor megteszem hangos sikítozás hagyja el a szájukat. – Két éve volt, igaz?

- Igen, 2 éve! – azt a bizonyos napot elfelejteni nem tudnám. Akkor tört össze életemben a szívem először. Olyan érzés volt, mint amikor egyszer Hazza három téglát ejtette rá egyszerre a lábujjamra. Legszívesebben ordítani tudtam volna, de egyetlen egy hang sem jött ki a torkomból. A sírás nem ment, mert a fájdalom mindent elnyomott.

- Hogy érzed magad?

- Jól!

- Akkor kápráztass el minket! – Britney egy aranyszínű kisestélyit viselt, ami tökéletesen illett formás alakjához, és kék szemeihez. Simon öltönyben volt, és Katy Perry pedig hozta a szokott formáját. Fekete haja fel volt tupírozva, és egy mélyen kivágott mini ruhát viselt.

A zene felcsendült, az én szívem pedig egy hatalmasat dobbant. Ilyenkor képzelem magamat egy másik világba – és a zene segít is elrepülnöm oda – ahol minden tökéletes, senki sem bánthat, kritizálhat. Abban a világban mindenki a zenének él, és mindent úgy alakíthatok ki, ahogyan én szeretnék. Mondhatjuk azt is, hogy én vagyok ott a király, de az úgy túl hivatalos lenne.
Olyan dalszöveget választottam, ami megmutatja az igazi énemet, a fájdalmaimat. Most sem történt másképp. Miért ne szóljon az általam választott dal arról, hogy a lány megcsalja a barátját, ha velem is megtörtént? Miért ne mutassam meg a fájdalmamat több millió embernek? Miért ne lássa az a lány ezt a dalt, hogy még is milyen átéléssel éneklem, mert össze törte a szívemet. Miatta döntöttem úgy, hogy jelentkezem még is az X-Faktorba. Megalázott, és szakított is velem. Úgy éreztem szükségem van most a szeretetre, amit a családom nem tud számomra megadni. Nekem a színpad kell, ahol otthonosabban mozgok, mint bárhol máshol.
A hangom beterítette az egész XF stúdiót. A testem minden egyes négyzetmétere belebizsergett abba az egy hangba, amit kiénekeltem.

A dal elcsendesült, ahogyan az utolsó hangokat is kiénekeltem. A mikrofont elemelve a számtól kinyitottam a szememet, és minden csöndes lett. Az emberek egyszerre kezdtek el tapsolni, fütyülni, sikítozni. Simon volt a mentorok közül az egyetlen, aki felállt és egy igazi mosollyal az arcán tapsolt nekem. Csak nekem. Simon Cowel csak nekem tapsolt, ami azt jelenti talán tetszett neki, de még közel sincs itt a vég. Háromból két igent be kell szereznem a biztos továbbjutásért. Egy apróbb terpeszbe álltam, kezeimet leeresztettem és összekulcsoltam. Most jön az igazság pillanata.

- Eszméletlenül tehetséges vagy! – Britney az asztalhoz vágta a tollát és közelebb húzta magát hozzá. Szemei könnyesek voltak, bár nem tudom miért, még is legszívesebben én is sírnék. Nekem már az hatalmas megtiszteltetés, hogy itt lehetek, nekik énekelhetek, és beszélhetek velük.

- Csodálatos vagy. Ilyen fiatalon ilyen szépen kiénekelni a hangokat, szerintem nem sokan tudják. Nagy jövő áll előtted nagyfiú! – Katy Perry kacsintása egy apró pírt vont az arcomra. Simonra pillantottam. Már csak az Ő véleménye volt vissza, ami számomra mindennél többet jelentett, még akkor is, ha ilyen hatalmas énekesnők is elismerik a tehetségemet. Simon még is más volt mint Ők. Nekem az Ő véleménye számított mindennél jobban. Annyi embert felkészített már az énekesi jövőre, eljutatta őket a döntőig és gőzerővel felkészítette őket a párbajokra. Oly’ sok ember lett a keze alól híres és elismert énekes. Én is közéjük akarok tartozni. Ha most nem fog sikerülni, akkor végleg abba hagyom. Nem fogom tovább folytatni, feladom és már nem harcolok ezért az álmomért. Tűzoltó leszek és máshogy fogok tenni az emberekért.

- Elképesztő, hogy két év alatt mennyit fejlődtél. 2008-ban a lépcső legalján kezdted, és most már a felénél vagy. Annyit változtál, és persze pozitív irányba, hogy a szavakat nem találom. Gratulálok! Szerintem szavaznunk sem kellene, de tőlem kapsz egy hatalmas igent!

- Köszönöm! – mosolyom szinte levakarhatatlan volt az arcomról. El sem tudtam képzelni valaha is, hogy itt fogok állni.

- Tőlem is igent kapsz! – Britney.

- Nemet nem szeretnék mondani. Igen! – amint ezt meghallottam egy hatalmas ugrottam, és szinte sírni tudtam volna.

- Nagyon szépen köszönöm! – ha szerettek volna mondani valamit engem már az sem érdekelt. Fejvesztve szaladtam ki a színpadról, szinte fellökve minden embert, szaladtam testvéremhez és szüleimhez. Anyán egy fehér póló volt, ami tökéletesen kiemelte az alakját – persze ez nem meglepő, hisz imádja a divatot és mindig is stílusosan öltözködött-, azon a fehér pólón Hazza és az én képem volt a felirat pedig ez volt : „ A Payne ikrekben meg van az X-Faktor”. Imádtam az elfogultságát velünk szemben. Bízott bennünk, tudta, hogy egyszer vinni is fogjuk valamire.
Amint megláttak szorosan magukhoz vontak egy ölelésre. Jól esett a támogatásuk, még ha régen nem ilyen volt a családunk. Sokszor fájdalom töltötte el a szívemet, és minden napom egyre rosszabb volt, azonban erről soha, senkinek sem beszéltem, és nem is fogok, azt hiszem.
Anyáék pár perc ölelkezés után elengedtek, de testvérem még mindig a karjaiban tartott, és úgy éreztem nem is akar elengedni.

- Harry, nem a háborúba megyek, csak tovább jutottam! – furcsa volt számomra testvérem gesztusa. Most vagy a telefonomban turkál, vagy pedig a tárcámból emel ki egy kis pénzt, de nem érzem, hogy turkálna a farzsebemben. Sőt kezeit a hátamon érzem, és meglep. Utoljára talán akkor ölelt át így, amikor megkapta tőlem azt a CD-t, amit mindig is szeretett volna, de elköltötte a pénzét másra.

- Hiányozni fogsz, Liam!

- Mi, ezt hogy érted? – kicsit eltoltam magától, de még mindig csak nézett a szemembe. Fogalmam sincs vajon ezt mire érti, de remélem nem akar elmenni, vagy valami ilyesmi.

- Egyszer hatalmas sztár leszel, és engem el fogsz feledni, de én akkor is gondolni fogok rád, és tudni fogom, hogy te nem felejted el honnan jöttél! – Harry volt a következő, akinek énekelnie kellett. A srác, aki a mikrofont adta át neki sok sikert kívánt és egy kisebb lökéssel elindította testvéremet a színpadra. Még hogy én nagy sztár? Nem nekem van eget rengető, popsztár hangom és alkatom. Nem engem rajong körbe az iskolában és szinte egész Wolverhamptonban vagy több ezer lány, akik mellesleg mindent tudnak róla. Nem én leszek az, aki elfelejti majd a testvérét, hanem Ő, bár remélem nem fog bekövetkezni ez. Mind a kettőnknek sikerülnie kell, és lehet, hogy egy bandában kellett volna indulnunk, de már késő. Már énekeltem, és Ő érte éppen most sikítozik mindenki. Itt valami elkezdődött, és remélem soha sem fog véget érni.