5.

 Helloka, köszönöm a kommenteket, és megpróbálom sűrűbben hozni a részeket, szeretnék túl lenni ezen a törin, mert lett egy sokkal jobb ötletem, amit sehol sem lehetett még olvasni, szóval maradjatok velem!!! :D 

Liam Payne

Idegesen szorongattam a kormányt. Egyrészt még mindig tartottam attól, hogy balesetet okozok, mivel jogsim alig van csak 3 hónapos. Másrészt pedig a lelkiismeretem nem hagyott nyugodni már most. Nem tudom miért tettem. Nem tudom miért hazudtam neki. Ő teljesen normális volt velem, barátságos volt, és én még is hazugságokat meséltem neki.
Tudom milyen az, amikor hamis dolgokban hiszel. Az első barátnőm csak is hazudozott. Semmi igazság nem volt a szavaiban, és én szerettem minden hülyeségével együtt, amiket mesélt. Aztán hónapokkal később kiderült minden. Megtudtam, hogy drogozik, iszik és cigizik, és mind ebbe engem is bele akart vinni. Szakítottunk, ami rettenetesen fájt. Sokáig nem is nagyon akartam élni tovább, mert ami ürességet maga után hagyott a szívemben, az szörnyű volt. De aztán jött a One Direction, és minden újra megváltozott.
Most pedig itt van Lou. És nem Louis Tomlinson, Lou néven becézve, hanem Lou Wolker, aki egy teljesen átlagos, főiskolás srácként ismer, aki többször is jelentkezett az X-Faktorba, de sajnos a Sors úgy döntött, hogy nem csinál belőle sztárt. Tudom, hogy nem ezt érdemelte, hiszen nem tett ellenem semmit sem, és valószínűleg, ha megtudja, hogy hazudtam neki, akkor többet szóba sem fog állni velem, de nem tudok már mit tenni.
Én nem akartam ezzel neki semmit sem ártani, csupán csak azt akartam, hogy vére megismerje valaki az igazi Liamet, akit mindig is ki akart bontakozni. Aki nem a média szülötte, aki nem akar megfelelni minden embernek, és ezzel magát teszi tönkre. Aki csak egy átlagos srác, nem sztár, nem énekes és semmi feltűnő személyiség. Tisztában vagyok azzal, hogy ezt sokáig nem titkolhatom, mert elég feltűnő személyiség vagyok, és ezzel minden lépésemről tudnak. De nem is akarom Őt elveszíteni. A társaságát még senki, soha nem élveztem ennyire. Még a jelenlegi barátnőmét sem. Egyszerű és olyan ember, mint aki én voltam.
Bár, ha bele gondolok, akkor Ő is híres egy kicsit. Hiszen Rihanna, Beyonce és Shakira táncosa is volt már. Szerepelt több showban is, de akkor miért nem ismer minket? Ez rejtély számomra.

Késő este volt, mikor haza értem. Ugyan is, Sophia ötlete az volt, hogy menjünk el együtt vásárolni, aztán pedig moziba. Természetesen nem mondhattam nemet, mert akkor az egészből sértődés lesz, és nekem nincs kedvem megint egy békítő tortúrát végigcsinálni. Egyszerűen unom már. Azt viszont senki sem kérdezze tőlem, hogy miért nem szakítok vele. Egyszerűen nem tudom rá a választ, csupa kételyek vannak vele kapcsolatban az agyamban. Szeretek is vele lenni meg nem is. De viszont azt utálom, hogy kész bonyodalom. Igen, minden nőhöz egy ezer szavas lexikon kellene, de Sophiához a duplája sem lenne elég.
Az emberek előtt teljesen mást mutat, mint esténként lefekvéskor. És megint más ember a srácok, Paul és a rajongóim előtt. Szerintem simán elmehetne színésznőnek, mert ha én nem tudok kiigazodni rajta, akkor ki tud?
De ha nem lenne, akkor esténként kihez bújnék hozzá? Ki simogatná a mellkasomat, és mondogatna aranyos szavakat? Kinek mondhatnám, hogy szeretlek, és reggel kinek lenne az első szavam az, hogy jó reggelt édesem? Hiányozna mind ez, és éppen ezért tűröm el a hisztiket, a sok költekezést és minden egyebet.

A villában mindenhol égett a villany, és ennek eredményeként tisztán ki lehetett venni, ahogyan 4 srác szaladgál össze vissza, mögöttük pedig, egy hatalmas testű fickó fenyegetőzik. Szóval Paul a ma estét is nálunk tölti, de akkor ezek szerint a mára szervezett bulink is elmarad. Tökély. Végre kicsit kiereszthettem volna a gőzt, erre most hallgathatom a nyafogásokat.
A kocsimat a garázsba parkoltam le, majd miután bezártam megindultam az ajtó felé. Amint kinyitottam a villa ajtaját, egy hatalmas párna landolt az arcomba, amit drága Styles barátomtól kaptam, aki szerintem 5 másodper múlva már nem fog élni.

- Megjöttem! – fújtam ki hosszasan a levegőt, majd bandatársamra tekintettem, aki még mindig nagy szemekkel meredt rám, de paprikavörös feje arról árulkodott, hogy már nem sokáig tud uralkodni magán, hogy visszatartsa a nevetését. – Ereszd ki nyugodtan, ugyanis nem sokára megverlek! – fenyegettem meg, és lassú léptekkel közeledtem hozzá, miközben lerúgtam magamról a cipőmet. Harry azonnal futásnak eredt, de nem jutott túlságosan messzire, ugyan is Louis lerántotta a földre, majd popcornt tömött a szájába.

- Ezt kapod azért, mert Kevin fejét beledugtad a WC-be! – mutogatott Louis rá mérgesen, és még mindig a hátán fekvő Harry csípőjén ült, aki szinte fuldokolt a kukoricától. 

- Kösz, haver – léptem a két srác mellé, majd lepacsiztam vele, és lehuppantam a kanapéra, ahol Gemma fényképezte le testvérét, és tette fel Instagram-ra a képet róluk. Meg kell hagyni a csajsziról, hogy imád fotózkodni, és szinte minden nap feltesz a világhálóra több képet is magáról, vagy bármi másról. És éppen ezért több rajongónk is oda van érte.

- Szia Gemmiii – mondtam hatalmas mosollyal, és az „i” betűtű kicsit elhúzva. Még hónapokkal ezelőtt kezdtem így becézni, amit természetesen utál, de engem hidegen hagy. Nekem tetszik, és ha neki nem, akkor az már az Ő baja nem?

- Csá Payne! Szerintem felhagyhatnál ezzel a névvel, mert úgy fogsz járni, mint Harry, csak te nem popcornt kapsz a szádba, hanem Louis barátod büdös zokniját! – mondta fenyegetőzve, és egy röpke pillanatra feltekintett mobiljáról, majd visszanézett és tovább nyomkodta. Egy ügyes mozdulattal kaptam ki a kezéből, és tartottam fel az ég felé. Gemma azonnal felpattant az ágyról és próbálta ugrálva elkapni a magasba tartott mobilt.

- Csak hogy tudd, Louis nem is hord zokni! – nyújtottam rá ki a nyelvemet.  Trikómat kezdte tépdesni, aminek már annyira nem örültem, mert ez volt a kedvencem.

- Liam, remélem, tudod merre van a fürdő, mert hát rád férne egy alapos zuhany – utalt a hónaljamra, ami elég közel volt az arcához, főleg így, hogy a kezem fel volt emelve.

- Akkor remélem most megjegyzed, hogy ha velem beszélgetsz, akkor nem telefonozol folyamatosan – mondtam neki apáskodva, és szigorú arckifejezéssel. De nem? Milyen illetlenség ez? Ha egyszer valakivel beszélgetünk, akkor azzal felveszünk egy normális szemkontaktust.

- Megjegyeztem apuci!

- Rendben, tessék! – adtam neki vissza hatalmas mosollyal az arcomon, és egy puszit is adtam neki.

- Liam! – hallottam meg barátnőm hangját a hátam mögül. Azonnal megfordultam, karjaimba fogtam és pörögtem vele egy-kettőt, majd úgy huppantam le vele a kanapéra. Nevetve hajtotta fejét a vállamra, miközben én apró csókokkal leptem el. – Ugye tudod, hogy iszonyat büdös vagy? – kérdezte az orrát fova mutató és középsőujjával. Ezt szeretem a lányokban. Iszonyat őszinték.
Nem csoda, hogy büdös vagyok. Táncóra után elvittem vásárolni, aztán valahol elvesztettem, így elmentem edzeni. Az elvesztés alatt az értem, hogy valahová elcsatangolt, és én pedig felhagytam a várakozással. Különben is tuti, hogy valamelyik barátnőjével ment el valahova.

- Én is szeretlek! – válaszoltam neki boldogan, és megcsókoltam. Imádom puha ajkait, amit soha senkiére sem cserélnék el. Kuncogva csókolt vissza, majd közbe beletúrt a hajamba, ami már így is tök kócosan állt, de engem nem zavart.

- Gyere büdigéz, fürödjünk! – állt fel az ölemből, majd próbálkozott engem is felhúzni, amit azonban nem sikerült neki. Durva volna, ha Ő volna az erősebb. Azért még mindig nekem van nagyobb bicepszem.

- Nekem nincs kedvem. Büdös akarok lenni. Szeretek is büdös lenni.

- Ugye tudod, hogy ennyiszer helytelen elmondani egyetlen szót egymás után! – hajolt le hozzám, tenyereivel térdemen támaszkodott meg. Úgy tettem, mint aki vérig van sértve, azonban rá nem lehet haragudni.

- Paynoo, menjetek már. Fogadtunk Niallel, szóval ha elveszed az étvágyát, és bele kell tennem 5 nyálkás kukacot a hajamba, akkor megverlek! – fordult felém Zayn a konyhából, és szinte gyilkos szemekkel nézett rá. Niall éppen egy tálról ette a csokis sütiket, aminek száma szerintem meghaladta az ötvenet. Olyan idiótaságokat tudnak játszani. Most komolyan, ki az a hülye, aki ennyi sütit meg tud enni?

- Ha elveszted, azt én is látni akarom! - mondtam, miközben felálltam és Sophia kezével összekulcsoltam az enyémet.
Mintha egy diliházban lennék. Louis és Harry még mindig verekszenek, Niall pedig éppen degeszre eszi magát, hogy holnap semmit se tudjon mozogni, mert olyan rosszul lesz. Szerintem jó döntés volt, hogy Lou-nak nem mondtam ezt el. El sem hitte volna, hogy ennyi paprikajancsival vagyok összezárva már majdnem 4 teljes éve. De még is, senkinek sincsenek a világon ennél szuperebb barátai, mint nekem. És emiatt viszont rettenetesen bánom, hogy nem mondtam el.
Hiszen, ezt vehetjük úgy is, hogy letagadtam Őket….