6.

Sziasztok. Itt az új rész, ez még Liam szemszögéből van, aztán innentől Lou szemszöge lesz már. Nem tervezem hosszúra a törit, lehet hogy csak 10 részes lesz, de lehet hogy 15. :/

Igyekszem gyorsabban hozni őket, már nagyon szeretnék túl lenni rajta. 

Liam Payne

Az órám pontosan hatot mutatott, aminek nem örültem. Utálok korán kelni, főleg akkor, amikor fogyókúrázok. Mivel, ha korán kelek, akkor sokat eszek, és ha sokat eszek, akkor többet kellene mozogni, amit nem szeretek szabadságunkon.
Utálom, amikor fogyóznom kell. Ugyan is, nem én döntöm el ezeket a dolgokat. Vannak felettem álló emberek, akik parancsolgatnak, és ha úgy vélik, hogy a 184 cm-hez a 74 kg sok, akkor le kell adnom párat. És ilyenkor a napi kajám az pár darab twix csoki, és alma. Nem ehetek mást, amiből elegem van. De persze nekem nem mondhatják meg, hogy mit egyek és mit ne, szóval, ha McDonald’s-os kajára éhezek, akkor simán bemegyek és veszek egy sajtburgert, vagy kettőt. Vannak olyan pillanatok az életemben, mikor senkinek sem érdekel a parancsolgatása, és inkább megyek a magam feje után. Ezért kezdtem el cigizni, és bulikba járni. Bár, ha jobban belegondolok az utóbbi Sophia felbukkanása óta van. Akkor voltam először igazán részeg, mikor elvitt az egyik haverja bulijába, és ott mindig valaki egy poharat nyomott a kezembe. És a cigizésre is mellette szoktam rá. Bár három hétig elég egy doboz, a rajongóim nagyon ki vannak akadva, ami ellen semmit sem tudok tenni. Ebbe nem szólhatnak bele sem Ők, sem a családom, és sem a management.

Lassan gurultam a hátamra, bal kezemmel pedig megnéztem, hogy az ágyam másik oldalán ott fekszik-e az a bizonyos személy, akit az előbb hibáztattam életem kis elrontójának.
Sophia békésen szunyókált, miközben a takarót egyre jobban húzogatta le rólam. Azt hiszem, még egy ideig aludni is fog az este miatt. Általában, amikor lefekszünk egymással éjfélig alszik, és aztán az egész napot átlustálkodja, amit nem igazán szeretek. Nem is tudom mikor volt utoljára, hogy főzött volna nekem, vagy a srácoknak valamit is. Eleanor és Perrie is mindig szoktak, de Ő nem veszi ki a részét nagyon semmiből sem.

Csendben keltem ki az ágyból, vettem ki a szekrényből egy boxert, egy fehér pólót és egy mackó nadrágot, majd kiosontam a szobából. A nappaliban Troy üldögélt a telefonját nyomkodva, miközben Hazza a Szerelmünk lapjai című filmet bámulta és meleg szendvicset tömött a szájába.
Ezt a filmet, ha nem látta már vagy ötszázszor, akkor egyszer sem. Nem tudom, mit eszik egy szál nyomi, romantikus filmen, amit csak lányok nézegetnek. De hát, ha neki ez tetszik, akkor miért szóljam le? A barátom, szóval elfogadom ezzel a hülyeségével együtt.

- Jó reggelt! – köszöntem mosolyogva, mire Troy biccentett egyet, Hazza barátom pedig lepisszegett. Imádom az ilyen reggeleket, mikor mindenki aktív. Fogtam egy tálat a mosogatógépből, egy kiskanalat, majd a müzlis dobozt és egy doboz tejet. Összekutyultam az ételt, és leültem enni.

- Noah, csókold már meg! Hát nem látod, hogy hozzád illik? – üvöltötte Harry a tv-nek, szinte már majdnem leesve a kanapéról. Nem érte ezt a férfit. Tudja mi lesz a film vége, tudja mi az eleje és még a szöveget is folyamatosan motyogja a szereplőkkel együtt, akkor miért izgul, hogy vajon Noah miért nem csókolja meg Ellie-t? Tisztában van azzal, hogy a végén úgy is együtt lesznek, de Ellie beteg lesz és az idősek otthonában együtt fognak meghalni. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire ismerem már én is a filmet.

- Mi ez a kiabálás? – Zayn kómás feje jelent meg a konyhában. Az utolsó lépcsőfokon állt, és éppen minket méregetett, de amikor megpillantotta Harryt, ahogyan az ágyon ugrál és tapsolgat, szinte megvilágosodott. – Szerelmünk lapjait néz? – pillantott rám kérdően, a válaszom pedig csak egy bólintás volt.

///

- Liam, oda adod a kocsidat? – twitterezésemből Harry szakított ki, miközben felettem állt és dobolt a lábával a padlón. Imádok csak ülni, amikor kint esik az eső a melegben, és nyomkodni a telefonomon a twittert. Egyre több rajongót tudok vissza követni, aminek Ők annyira örülnek, hogy szerintem a szüleiket teljesen kikészítik. Nekem egy kattintás, nekik több éves öröm, és büszkeség is egyben.

- Mire kell az neked? - néztem rá összehúzott szemöldökkel. Sophia azonnal egy kisebbet a combomra csapott, amit értettem célzás képen. 

- Osztálytalálkozóra megyek, már mondtam hányszor?! Szóval add, és had menjek! – nyújtotta felém tenyerét, és várta, hogy belerakjam Range Rover-em kulcsát. Zsebemből előhalásztam a drágaságomat, majd a tenyere felé nyújtottam.

- Mint a szemed fényére – mondtam fenyegetően, majd beleejtettem a kulcsot, és már csak az árnyékát láttam barátomnak. Nem arról van szó, hogy nem bízok benne, vagy abban, hogy mennyire tud vezetni csak egyszerűen féltem ezt a kocsit. Életem első autója, amiért megdolgoztam, és nem szeretném, ha valami baja lenne. Én ezt az autót nem pár hónapra vettem, mint a többi gazdag ember, hanem évekre. Amit megkeresek, azt nem fölösleges dolgokra szórom el, hanem olyanokra, amikért érdemes pénzt kiadni.

Lou Wolter

A buszon zötykölődve próbáltam felidézni a régi osztálytársaimat. Már nem is emlékszem az arcukra, a hangjukra és az együtt töltött időkre. Általános óta sok idő eltelt, de az én életem még sem változott meg annyira, amennyire szerettem volna. Mindig is híres szerettem volna lenni. Énekes akartam lenni, aki bejárja a világot, és rettenetesen sokan szeretik.
Talán azért is volt ez az álmom, mert szeretet hiányom volt, és van is néha. Engem a szüleim soha sem pusziltak meg, vagy öleltek meg. Én soha sem kaptam szeretetet tőlük, kivéve a nagyitól. Tőle mindent megkaptam, de az még sem olyan, mint egy anyai mosoly, egy ölelés vagy bármi más. Ezért is vagyok nagyon ragaszkodó, és ezért is nem találok magamnak pasit sem. Mindegyik egyéjszakás kalandba menne bele, vagy pedig csak pár hetes kapcsolatba, amit én nem szeretnék. Mert tudom, hogy ha beleszeretek, akkor abból szenvedés lesz, amit nem akarok. Jó ez így nekem. Inkább legyek egyedül, úgy hogy nem vagyok reménytelenül szerelmes senkibe sem, minthogy éljek olyan kapcsolatban, amiben nincsenek is érzelmek. Nekem nem hiányzik az áll szerelem.

Körülbelül 3 órája szállt le a repülőm. Most érkeztem meg a nagyitól, és már mehetek is tovább. Még szerencse, hogy Rosy itt van velem, mert nem tudom, hogy mi lenne velem. Valakinek ki kell öntenem a szívem, mert ha nem teszem, akkor beleőrülök ebbe az egészbe.
Nagyanyám kezelőorvosa azt mondta, hogy nem ad neki már sok időt. Szerinte fölösleges már bármiféle műtét is csinálni a tüdejével. Csak puszta pénzkidobás lenne a számomra, mert nem sikerülne. Teljesen le van roncsolódva neki, és nem csak ez, hanem minden más szerve is. Legyengült a szervezete, és lehet, hogy a műtétbe is bele halna. Viszont én nem akarok nélküle élni, nem akarok abban a tudatban lenni, hogy mi lett volna ha, így az orvost meggyőztem. Kompromisszumot kötöttünk. 4 hét múlva fogják megműteni. Addig ki kell bírnia a nagyinak, és akkor megműtik, bár az orvosi szakszavak miatt egy szót sem értettem, hogy mit fognak csinálni vele. Nem tudom mi lesz, de nagyon félek.

- Szerinted Harry a börtönből fog ide eljönni? – fordult felém Rosy érdeklődve, miközben a szoknyájával babrált. Mindig is nagyon izgatta ez a Harry téma. Már mint oviban, és általánosban is. Szerelmes volt belé sokáig, de ma már önfeledten tervezi az esküvőjét a vőlegényével, akivel egyébként nagyon jó a kapcsolatom.
Emlékszem, mikor hatodikosok voltunk, és elkezdtek nőni a melleink, Harry mindig Rosyt piszkálta emiatt. Folyamatosan fogdosni akarta, amit persze én nem hagytam, mert Rosy természetesen lefagyva nézte Harryt, és várta, hogy mi fog vajon történni. Annyira szerelmes volt abba tökfejbe, hogy szerintem, ha akkor nem lépek közbe, elég sokszor le lett volna tapizva. – Már mint, Ő mindig azt mondta rossz fiú szeretne lenni. Olyan, akitől félnek az emberek, szerinted tényleg ilyen lett?

- Őszintén megmondta, én soha sem hittem neki. Mindig is tudtam, hogy egy öntelt hülye gyerek, akit csakis a csajozás érdekel – mondtam neki őszintén és újra az ablak felé fordultam, hogy megnézzem, melyik megállónál tartunk éppen. A hetes következik. Itt kell leszállnunk, és innen már csak 5 egész perc, és visszaérek arra a helyszínre, amit mindig is utáltam. Rosyval együtt utáltunk minden reggel bemenni, mert sokat cikiztek minket. De mi megmutattuk a világnak, hogy Lou Wolterrel és Rosy Wooddal nincs értelme szórakozni, mert mi valóra váltottuk az álmainkat. Mi London leghíresebb táncstúdiójánál dolgozunk, és több hírességgel találkoztunk, mint amennyit össze is tudnák számolni.
Most már büszkén merem mondani erre a részére, hogy nekünk bejött az élet.