05.- Batman lány!

Hy!!! Itt is a kövi rész nincs sok hozzáfûzni valóm, csak annyi, hogy ez a töri nem egy Liam -Dani románc lesz,hanem csak az eleje! Az "Ű" betűim furcsán vannak írva, mert az egészet egy éjszaka telefonról írtam :D

Ja és köszönöm a komikat! :)

Az órám nagymutatója az ötös számon pihent, ami azt jelenti, hogy Harry még mélyen alszik, és van bõven 2 órám az ébresztõ vinnyogásáig. Nem voltam álmos, egyáltalán. Az agyamban levõ kis kerekek úgy döntöttek, hogy elkezdik a mai mûködést, had agyaljak hajnalok hajnalán. A nap már próbálkozott egyre feljebb és feljebb jutni az égen. Az esõ már nem egészen egy hete nem esett, ami miatt kicsit aggódni kezdtem. Vajon az égiek meghallották a könyörgésemet, miszerint nem kell több esõ?

Felültem a puha matracomon, és az ágytámlának dõltem. Sötét volt a szobában, de ez egy cseppet sem zavart, ilyenkor a legjobb a gondolataimat rendbe rakni.

Danielle este nyolcig volt itt nálunk. Csodálatosan éreztük magunkat, és állítása szerint jó társaság vagyok. A szobámért egyszerûen oda van. A bézs színû fal a bordó sötétítõ függönnyel, és a sok Batman -es cuccal megbabonázta. A 20 éves lány - ahogy belépett a szobámba - átváltozott, egy kisiskolás lánnyá, aki meg van õrülve Batman -ért. És igen, 20 éves. Én is kissé meglepõdtem a dolgon, de nem zavar különösebben. Mindig is idõsebb voltam a koromnál, és ezért is jövünk ki ennyire jól. Az emberek véleménye hidegen hagy, ha két ember szereti egymást, akkor ott mit számít a kor, a magasság vagy a tömeg? Még nem vagyunk a szerelem dolognál, de szerintem és szerinte is lehet ebbõl még akár az is. Mellette elfelejtek mindent. Kimegy a fejembõl az X-Faktor, az idegesség, a szüleim, és az idõ is megáll. A mosolya egyszerûen belégett az elmémbe, és minden egyes pislogásnál azt látom. Megbabonázott.

Ez volt az egyik ok, amiért nem tudtam aludni. A másik viszont az éjszakai folytonos felébredések oka volt. A drágalátos testvérkém és barátnője egész éjjel hancúroztak, és nekik hála egy szemhunyásnyit sem aludtam. Hálát adok az égnek - és a szüleimnek is - hogy egy plusz szoba van a házban, amit Harry megkapott, mikor 12 évesek lettünk. Azonban a szoba az enyém mellett van, és a falak papírvékonyak. Bezzeg mikor én és Shannon akartunk éjjelente csinálni valamit az üres lakásba mentünk.

Miután minden gondolatom a helyére került, és megvitattam magammal Danielle tökéletességét a konyhába mentem, hogy egy kávét készítsek. Igen, rászoktam, csak tudnám is minek. Ha nem iszom meg a reggeli adagomat fájni kezd a fejem, olyan mint a drog. Ha nem kapom meg a cuccot megőrülök. Telefonomat előkutattam a nappaliban és felmentem Twitterre. Az adatlapomat nézegetve láttam, hogy a kis boríték kékre színeződik, és egy egyes jelenik meg mellette. Azonnal rányomtam és megláttam a számomra jól ismert, és szívmelengető nevet.

"Danielle_Peazer: Nem tudok aludni. Csodálatos nap volt, köszönöm neked! Puszi Dani.,,

- Dani. Dani - ízlelgettem nevének rövidítését hangosan. Sokkal jobban a számra áll, és jobban is illik rá, mint ha az egész nevét ejtem ki. Dani.

"Real_Liam_Payne: Ne aggódj, nem vagy egyedül az álmatlansággal. Harry és Barbie egész éjjel mûsoroztak, képzelheted milyen hányingerem van. Neked bármit gyönyörűm, örülök, hogy jól érezted magad!,,

"Danielle_Peazer: Gyönyörû! Na azt nem mondanám, de köszönöm bókod. Harry a kis nõcsábász, de azért gondolom most már alszanak, miért nem mész te is?,,

"Real_Liam_Payne: 1,5 óra múlva úgy is fel kell kelnem. Nincs értelme aludni, és nem is tudok, mert folyamatosan Te jársz a fejemben.,,

"Danielle_Peazer: Legalább a cipõmet levettem, hogy ne legyen piszkos a fantáziád?,,

"Real_Liam_Payne: Az az én titkom.marad szépségem! Ne aggódj, nincsenek tisztességtelen szándékaim! De most elmegyek futni, aztán suliba. Vigyázz magadra, és este találkozunk!,,

"Danielle_Peazer: Rendben Romeo. Te is vigyázz magadra! Puszi xx,,

Szívem ismét megremegett, ahogyan elolvastam a "Puszi" szót. Vele annyira másnak érzem magam, mintha egy teljesen új ember lennék vele. Mintha lenne még egy énem, amit csak Ő tud kihozni belõlem.

***

- Harry! - idegesen szóltam testvéremnek, aki úgy robogott le a lépcsõn, mintha egy tonnás lenne. Kezemben a matek leckémmel ácsorogtam, és kérdõ pillantást vetettem felé. Ha most ölni tudnák a szememmel, õ már rég halott lenne. - Három hete ezen a szaros leckén dolgozok, te pedig csak simán rajta megkajálsz? Normális vagy? Tudod milyen nehéz jó jegyet szerezni Mrs. Gilbert - nél, te pedig elcseszel mindent!

- Nyugodj már meg Liam, majd újra írod. Mikorra kell? - szinte le tudtam volna nyelni keresztbe. Közelebb léptem hozzá egyet, de õ sem volt rest, és hátra lépett.

- Holnapig nem tudom megírni három hét munkáját. Miért nem tudsz egy kicsit figyelni? Ráadásul randim van Dani -vel! - szikrákat szórtam testvérem felé, aki halál nyugodtan ácsorgott elõttem és bámulta az arcomat, ami azt hiszem egyre vörösebb lesz a méregtõl. Csak öt percre hagytam egyedül. Könyörgöm egy hat éves gyerek nem tesz kárt semmiben sem öt perc alatt, nem egy tizenhat éves. Kimegyek a postaládát megnézni, és mikor visszajövök mi vár rám? Az öcsém üres tányérja - amirõl folyt le a zsír és az olaj - a matek házidolgozatomon pihent. Csak annyit kértem tõle, hogy ebédeljen meg normálisan. Hát ennyit nem.tud megcsinálni egyedül? Gondolom mi lehetett akkor tegnap este Barbie -val, a csaj 2 hét múlva tuti azzal állít majd be, hogy terhes. De abban biztosak lehetnek, hogy én mindent letagadok. Ebben a házban nem volt semmi féle lány. Nem volt etye -petye, de legfõképpen én nem tudtam róla.

- Akkor ma nem mész randira. Tessék, el is van intézve az a hatalmas problémád - én megverem. Komolyan beverem azt a tökéletes pofiját. Már úgy is régen okoztam neki lila foltokat, az öklöm má úgy is viszket. Zöld szemeibõl semmit nem lehetett kivenni. Szinte azt is mondhatom, hogy sötétség van abban a fejben, mert hogy ész az nem sok szorult bele az biztos.

- Persze, mindig nekem kell miattad szívnom? Éjjel semmit sem aludtam, mert azt kellett, hogy hallgassam, hogy Barbie éppen hogyan nyögi a neved, most pedig ne találkozzak a lánnyal, aki tetszik, mert egy ötéves szintjén vagy? - az ideg benne csak egyre jobban kúszott fel, és ha eléri a mérce tetejé, en neki megyek. Most nincs itthon apa, aki végett vessena bunyónknak. Nincs itthon, hogy megbüntessen csak engem, és a kicsi Hazza -t pedig megdícsérje. - Elegem van belõled érted. Mindig nekem kell helyetted mindent elviselnem, én kapok büntetést, még akkor is,ha te hibáztál. És ez nem amolyan testvéri féltékenység, nem, ez az, amikor a szülõk a kisebbért vannak oda. Könyörgöm, két perc tizenhárom másodperccel vagyok idõsebb. Jobban tanulok mint te, engedelmesebb vagyok, és ugyan úgy bejutottam az X-Faktorba, akkor mi a különbség közöttünk? - a szavak szinte vulkánként törtek elõ belõlem, pedig nem akartam neki sem elmondani. Évek óta elnyomásban tartom ezt az egyetlen érzésemet. Még neki sem mondtam el, pedig õ az egyetlen ember, aki mindent tud. Mindent. És most ilyen dolgokat vágok a fejéhez, pedig nem is õ tehet róla, hanem a szüleink. Igen. Nekik kellett volna ezt most elmondanom, velük kellett volna ordítoznom, és nem Hazza-val.

- Sajnálom ha ezt gondolod! - szemeiben mintha könnyek lakoznának, de lehet, hogy csak én látok rosszul. Nem akartam megbántani. - Én...Én.. Nem is tudom mit mondjak. A matek leckét sajnálom, majd beszélek a tanárral, hogy írja az én számlámra! - hangja megtört volt, és megbántott. Hatalmas szemekkel figyeltem, ahogyan elsétált és eltűnik a lépcsõnél.

***

- Harry! - teljesen nyugodtam nyitottam be testvérem szobájába. Az íróasztalánál ült, és egy könyvet olvasott. Olyan volt mint... az angol könyv. Lehetetlen, õ csak akkor tanul, ha a tanár megmondja, mikor van témazáró dolgozat. Amúgy meg a könyvei csak a táskában vannak nehezéknek, hogy tudják, még iskolába jár. - Elmentem! Majd jövök, kérlek várj meg, nem jövök késõn!

- Rendben. Fent leszek. Szia! - tekintetét nem emelte rám. Fájó szívvel csuktam be magam után az ajtót, és indultam el a megbeszélt helyre, ahol Danielle-vel találkozunk.

Kezstem fázni, ahogyan egy helyben ácsorogtam. Az utca kissé kihalt volt, bár lehet, hogy csak azért, mert hideg van. Már jó tíz perce késik Dani, de ezt annak a számlájára írtam, hogy nõ, és többi idõ kell neki, mire elkészül.

Az utca végén megláttam egy göndörhajú lányt. Õ volt az. A cicanadrág tökéletesen állt karcsú lábain, a felsõ amkt felhúzott hozzá, pont eltakarta fenekét és a kabátja pedig elég melegnek nézett ki.

- Szia! - egy puszival köszöntöttem, majd átöleltem.

- Szia. Ne haragudj, hogy késtem, de elég szépen összevesztem a nõvéremmel! - elmosolyodtam mondata hallatán. Számomra egy új információval is rendelkezett. Van egy testvére, aki ráadásul lány és idõsebb nála.

- Most min nevetsz? - kezeinket összekulcsoltuk és úgy sétáltunk. Fogalmam sem volt merre, Dani vezetett.

- Mi is nagyon csúnyán összebalhéztunk Hazza-val! - barna szemeibe pillantottam, ami sajnáltatot tükrözött felém.

- Mi történt? - kíváncsi tekintete megmaradt a történetem végéig is. Már nem voltam mérges, hanem inkább megbántott. Túlságosan is kiborultam, és fájt látni, hogy a testvérem szomorú volt miattam. Szavakkal bántottam azt az embert, aki nem érdemelte meg. Mindig mellettem van, számíthatok rá, jóban, rosszban. - Harry a világ legjobb testvére. Nem szabad vele vitatkoznod, a szüleid tehetnek mindenrõl, és nem az öcséd - tudtam, hogy megfog érteni. A szíve akár a szivacs, olyan lágy.

Egy hatalmas ház elõtt álltunk meg. Barna kerítés vette körbe a gyönyörû családiházat, melynek udvara rendezett volt. A ház falai fehérek voltak, az ablakok pedig bordó színűek. A verandán egy hintaszék volt elhelyezve, amiben egy idõs néni ücsörgött egy kötõ tûvel, és sok sok fonallal a kezében. Igazi filmbe illõ kis lakhely volt.

- Gyere. Itt lakom! - Dani boldogan szaladt oda az öreg nénihez, akinek a nyakában lógó szemüveget fel kell tennie fejére. - Mama. Õ itt Liam Payne, akirõl már annyit meséltem!

- Szervusz fiacskám. Na, gyere ide, adj egy puszikát a nagyinak! - furcsa volt a kérése számomra, de kitárt karjai, nem bizonyultak veszéjesnek. Csak nem lehet bérgyilkos, aki az életemre pályázik.

- Csókolom! - már csak akkor köszöntem, mikor elhúzódhattam karjaiból. Olyan kedves volt.

A házban teljes rend uralkodott. Mindennek meg volt a maga helye, és szokása. A helyiségeken teljesen látszott, hogy egy lakberendezõ otthona ez, aki mellesleg lány.

- Most pedig gyere, megírjuk együtt azt a matek leckét! - Dani továbbra sem állt meg sehol, hogy megcsodálhassam a nappalit, vagy konyhát, amin áthaladtunk. Egyenesen a szobájába mentünk, ami egy padlásszoba volt. Igazi lányos szoba. Az egyik sarokban az ágy és felette egy hatalmas poszter, egy híres táncosról, amellett pedig egy sminkasztal. A másik sarokban pedig Batman poszterek, egy babzsák fotel, és megannyi akciófigura, képregény és miegymás. El sem tudtam volna képzelni errõl a törékeny kinézetû lányról, hogy ekkora Batman fan. Õt nekem teremtette az ég, az már biztos.

Helyet foglalt a bézs színû íróasztalánál, és papírokat vett elõ az egyik fiókból. Lassan mögé osontam, és egy csókot hintettem nyakára, arcára, majd ajkára.

- Lennél a barátnõm? - ebben a pillanatban nem érdekelt a matek, az sem hogy egyest kapok, és az sem, hogy a szüleim megtiltottá a csajozást, míg távol vannak. Dani felállt a székérõl és a nyakamba borult.

- Nem érdekel az, hogy 4 évvel idõsebb vagyok nálad?

- Egy cseppet sem izgat. Szóval? - a gyomrom le-fel liftezett, ahogyan mogyoróbarna szemeit kémleltem. Semmit sem tudtam kiolvasni belõle, se jót, se rosszat és ez aggasztott.

- Persze, hogy igen! - újra és újra csókokkal halmoztam el enyhén piros ajkait. - De most gyere. A matek nem vár meg, de én igen. Nem szeretném, ha egyest kapnál, elvégre azért vagyunk itt, hogy segítsek megírni! - az asztalához húzott, majd lenyomott egy székre, és együtt neki vágtunk egy hosszadalmas munkának, de vele a matematika minden egyes fortélya álom. Ha õ lenne a matek tanárom, szerintem meggyûlne a bajom a nyáltócsákkal!