09.-Bár meg se születtem volna!

Hyy! :D Bocsánat a sok késésért, de hát túl sok a doga, a TZ...Remélem tetszeni fog nektek, bár kétlem, mert nagyon összecsapott lett:// Mostanában nem vagyok a toppon, sajnálom.

Milyen lett a félévitek? Nekem nagyon jó :))

Örülnék pár megjegyzésnek, és aki elolvasta hagyjon egy pici nyomot maga után. Nektek pár kattintás, nekem pedig egy heti öröm! :) Köszönöm a kommenteket az előző részhez!

Harry

Senki sem ismeri jobban Liamet mint én. Mindenki azt hiszi, hogy mindent el tud viselni, képes akár a földről újra és újra felkelni. Pedig nem. Megviselt. Tönkretett. Összetörték.

Simon döntése volt, hogy én és a másik három srác tovább jussunk, és ezért hálás vagyok neki, de a szívem még is telis tele van gyűlölettel iránta. Megbántotta a másik felemet, a testvéremet, aki most szenved. Legszívesebben én is azt mondanám most, hogy akkor köszönöm, de nem jövök többet vissza. Csak miatta, megtenném, mert én is ugyan azt érzem mint Ő, tudom, hogy most mindenkit a pokolba kíván. Elátkozza az egész eddigi életét, a sorsát, a szeretteit, de legfőképpen az X-Faktort.

- Harry! Akkor most mi lesz? - Zayn kapott el még az ajtóban, mikor ki akartam lépni a hatalmas ajtón. A tapéta piros és fekete volt és rajta egy X betű virított. Vajon miért is?

- Meg kell keresnem Liamet! Kárt fog tenni magában, és ha most nem megyek utána, akkor meglehet, hogy soha többet nem látom - szavaim fájtak. A velem szemben álló fiú szeméből még mindig potyogtak a könnyek. Megértem. Neki is teljesültek az álmai. Ha minden sikerülni fog, akkor többet nem kell nyomorogniuk, és folyton spórolniuk. A családját is megmentheti ezzel.

- Sok sikert, és mondd meg neki, hogy sajnálom és remélem még találkozunk! - apró karjai közé fogott és megveregette a hátamat.

Liam

London. Az a város, mely' esélyt ad, aztán összetör. Tudom, nem szabadna a város hibáztatnom, de Wolverhamptonban soha, semmi rossz nem történ velem. Most pedig, ahogy feljövök egy ismeretlen környezetbe - bár 2 éve ugyan ez megtörtént velem - megint pofára esek. Fáj, rettentően, de nincs mit tenni.

A piros busz megállt a Wolverhamptonban üdvözlő tábla után, én pedig keserves tekintettel köszöntem egyet a busz sofőrének és leszálltam. Kezeimet zsebre dugtam, így próbáltam védekezni a hideg ellen, de sikertelenül.

 Amint a házunkhoz értem megálltam. Hosszasan fújtam ki a levegőt, mikor megpillantottam szüleim kocsiját a garázs előtt. Ha most az ajtón megyek be akkor még jobban megaláznak. Az idei első válogatáson anyám szemében láttam egy kis büszkeséget, és úgy érzem Ő megváltozott. Mióta apám bántotta és mi megvédtük, már nem olyan mint régen. Foglalkozik velünk, és érdeklődik irántunk.

A számomra jól ismert barna, fa kerítés felé igyekeztem, majd egy ügyes mozdulattal már az udvarunkban találtam magam. Azt hiszem, egy kezemen már meg sem tudnám számolni, hogy hányszor szöktem, vagy szöktünk ki itt. Olyan könnyű volt mindig is átugrani, és elszaladni. Bár nem értem, hogy miért nem az ajtón közlekedtünk, hisz' a szüleimet amúgy sem érdekelte hol vagyunk.

A szobám ablakához egy hatalmas fa vezetett, aminek a tetején másodperceken belül fent voltam. A jól ismert három ütés kellett az ablaknak, és már is kinyílt. Nem mertem felemelni a tekintetemet, azonban egy számomra mindig is kincsként őrzött tárgyba botlottam. A gitárom a földön hevert, és mellette egy dalszöveg feküdt. Még a válogatás utolsó estélyén írtam. A címe : "Ne feledd, honnan jöttél!,,

Bár elfelejthetném.

Bár visszatekerhetném az időt, és el sem mennék megint az X-Faktorba.

Bár meg sem születtem volna.

Nem szeretem ha valaki sír, hisz' az a gyengeség jelét mutatja. És én még is könnyeket eresztek. Nem csoda, hiszen a szerelmemnek körmölök egy levelet, aki éppen halálra aggódhatja magát miattam. Igen, szeretem Daniellet, és vissza jövök érte. Egy szép napon együtt fogunk élni, és nem hagyom el örökre. Csak egy kis időre megyek el. Felejteni akarom, mindent, és mindenkit. Kivéve Őt, és Hazzat.

A bőröndöm tetején ülve olvasgatom újra meg újra a sorokat, amit az imént fejeztem be.

"Kedves Dani, és Hazza!

 Miért csak hozzátok szólok? Ti vagytok az életemben a legfontosabbak, mit is kezdenék nélkületek. Szeretlek titeket, ez a legfontosabb, és ígérem sietek haza! Nem megyek el sok időre, ezért szeretném, ha Danielle megvárnál. Haza jövök, de előtte kell egy kicsit utazgatnom. Pénzem van, ne kérdezzétek honnan.

Szeretlek titeket! 

Liam!xx,,