Huszonkettedik

hello... ez nem lett annyira hosszú rész,de azért szerintem megint időben hoztam! :) 

köszönöm a komikat,remélem tetszeni fog a rész, de ha NEM, akkor is írjátok le!!! építő jelleggel. biztosan sokan olvassátok telefonról a részeket (sokan.. xD), de egy komment megírása 5 perc és tudom hogy telóról nehezebb, de ez mindössze 5 perc, míg nekem egy rész megírása lehet 50 perc is...
gondoltam kedveskedek nektek, hogy belehúzok az írásba ( és így már megírtam előre részeket is) és ahhoz nektek mindössze pár komit kell hagynotok és előbb lesz rész, de már belátom, hogy fölösleges volt ilyet mondanom...
csalódott vagyok teljes mértékben... ha nyálas szerelmes történetet írnák, ahol a lány találkozik Liammel egy koncerten, egyből egymásba esnek, szakítanak Sophia miatt, megint össze jönnek aztán a lány összejön Harryvel, többen érdeklődnétek?? mert tudom, hogy nagyon sokan a sablon hülyeségeket szeretik..-.-
ennyi volt, befejeztem, a következő rész nem tudom mikor fog érkezni..

jó olvasást, és komment nélkül ne lépjen ki senki se....

Harry szemszöge

Megérdemeltem volna még egy ütést. Azonban Liam szemeiben láttam, hogy többet már nem fog adni. Még egyszer nem képes megütni engem. Jogosan kaptam, és kaphatnák még egyet is, de annyira nem tud meggyűlölni az egyik percről a másikra, hogy hülyére verjen. 

Igaza van. Nem kellett volna eltitkolnom, hogy Sophia-ba szerettem, de ha elmondom neki, szerintem ugyan így reagál. Akkor sem dicsért volna meg, hanem ugyan úgy bever egyet és napokig nem beszél velem. Azonban most van egy olyan sejtélem, hogy nem napokig nem fog velem beszélni, hanem hónapokig. Súlyos dolgot tettem, és nem érte, hogy a Sors miért nem büntetett meg engem. Olyan fejfájást kellett volna adnia nekem, ami miatt fel sem tudok kelni órákig. De akkor miért nem kaptam?

- Liam! - már vagy negyedjére szóltam a fiú után, de semmi reakciót nem tudtam kiváltani belőle. Bambán nézett maga elé és nem is foglalkozott azzal, hogy éjjel 11 óra van, sötét és ráadásul az eső is esik. 

Iszonyatosan féltem, hogy valami hülyeségre készül, de talán ennyi miatt nem tenne semmit sem. - Állj már meg! - ordítom el magamat, és ezzel meg is áll. Felém fordul és dühben fortyogó tekintete nem a megbocsátásról árulkodik. Nem is akarom, hogy megbocsásson, mert tudom, hogy ezt én sem tenném, de azért azt szeretném, hogy tudja az igazat.
- Igen. Bevallom, bejön nekem Sophia, de azt nem tudod, hogy mióta! - a gombóc a torkomban egyre csak növekedni kezd, és félek elmondani neki mindent. Nem fogja megérteni. - Mióta összejöttetek azon a bulin azóta szerelmes vagyok belé. Nem tudok ez ellen semmit sem tenni, a vágyaimat semmilyen más lány nem tudja csillapítani és most muszáj volt kapnom az alkalmon - fejemet azonnal lehajtottam ahogy  közeledni kezdett felém. Nem tudok a szemébe nézni, egyszerűen nem megy.
- Van fogalmad arról, hogy mit tettél? Örökre itt akarsz maradni, semmi akarsz lenni?
- Liam...
- Nem! Számodra most jobb, ha egy ideig megszűnök létezni....

Leeyum szemszöge

Mindenki iszonyatosan feszül volt. Mi a srácokkal a koncertünk miatt, aminek most vagyunk talán a felénél. Igen, túl vagyunk az Up All Night turnén, aminek hatalmas sikerei lettek szerte az országban. És most itt vagyunk egy több tízezres stadionban, ami megtöltve rajongókkal várja, hogy végre kieresszük a hangunkat és emlékezetes bulit teremtsünk a színpadon. Annyira vártam már erre. Egyszerűen el sem tudtam ezt soha sem képzelni. A banda nem olyan, mint régen. Kezdünk felnőni és ezt mindenki belátja, kivéve a rajongókat. Ők nem tudják ezt felfogni, és Ők a régi énünket akarják, amit persze soha sem kaphatnak vissza.
A jövőbeli 1D tagjai közt viszont egyre rosszabb a helyzet. Liam-nek szinte kedve lenni kinyírni Harry-t. A többi srác pedig rájuk haragszik. A folyamatos veszekedések nem tesznek nekik jót, és már csak röpke 1 évük van arra, hogy mindent megbocsássanak egymásnak.
Liam éppen ezért is kívánta a múltat. Mert rossz volt a viszonyuk a srácokkal. Zayn folyamatosan Perrie-vel volt, mint mostanában Zaynster. Louis teljesen lefogyott és a foci vált a mindenévé. Niall az elvolt általában mindenkivel és vele csak az utálkozóknak volt baja. Pont úgy, ahogy Louis-val és Harry-vel is a shippereknek. Harry pedig beleszeretett Sophia-ba, ami hatalmas bűn volt. Soha nem kellett neki semmilyen más nő, csak is a barátja barátnője, és ez egy kissé frusztráló.
És, hogy ezeket én mind honnan tudom, mikor nem is szabad a jövőről beszélniük? Nos, a felére rájöttünk magunktól a srácokkal, a másik felét, pedig kitaláltuk, amiért Őket nem büntette a Sors.
Én nem akarom, hogy ez legyen a jövőnk. Nem akarom, hogy ez a tökéletes barátság, ami köztünk van ennyire szétszakadjon. Olyanok bizalmatlanok lettek egymással szemben, mint 5 idegen. És ezt én nem fogom hagyni. Ezen változtatnunk kell.
- Srácok, ti gondoltátok ezt valaha? - kérdezem a 9 embert, akik szétszórva ülnek, állnak a backstage-ben és néznek ki a fejükből.
- Soha! - mindenki egyszerre válaszolt, majd elgondolkozva néztek egymásra.
- Elegem van - mondom pár perc némaság után. Szerintem jogosan borultam ki, hiszen mindenki csak nézett amerre más nem és már szinte kínos csend kezdett kialakulni. - Egyszer vége lesz a One Direction-nek. Nem mehet ez így tovább, ebbe mindenki bele fog rokkanni. Liam te kívántad, ez van. Harry beleszeretett Sophia-ba, a szerelem vak, ezt te is nagyon jól tudod és mindenki szerintem. Barátodként elviselte, hogy veled van, hiszen soha sem mászott rá szerintem. Idegesít, hogy nincs többé Larry, mert a sok rajongó szétrobbantotta a kapcsolatotokat. Zayn folyamatosan Perrie-vel lóg, ami megint csak szétrobbantja a csapatot. Niall pedig folyamatosan egyedül van, soha sem hívjátok sehova sem magatokkal. Én próbálok változtatni ezen, de nem tehetem, mert mindennek ugyan úgy kell történnie, mint ahogy ti csináltátok, de ha úgy teszünk, akkor ugyan úgy, egy megtört bandához fogunk kilyukadni.
Ismét csend telepedett a szobára, de már mindenki valakit nézett. Liam rám nézett és egy kisebb mosolyt láttam a szája szélén, amit nem igazán akart kimutatni, de én láttam. Louis Harry-hez ment és szorosan magához ölelte. Talán az Ő barátságuk az, ami nagyon igazi és a sok pletyka sikeresen szétrobbantotta ezt.
- Srácok, nagyon büszkék lehettek magatokra - mondta Niall hatalmas mosollyal és ránk nézett.
- Emlékeztek az első csoportos beszélgetésünkre, amikor először voltatok koncerten? - kérdezte Harry büszkén, és mindannyian vissza emlékeztünk rá.

"A rajongóknak hatalmas hangja volt. Még jó, hogy az 5 srác, akik fellépni készültek kaptak fülhallgatót, különben már károsodna a hallásuk, abban biztos vagyok. Az öt múltbéli és az 5 jövőbeli srác állt egy hatalmas körbe, és csak egymásra bámultak, mikor egy hatalmas sikítás hallatszott kintről.
- Hallgasd... - Leeyum.
- Mi történt? - nézett Liam fiatalkori énjére. 
- Mi ez a zaj? - Hazza.
- Úgy érted a sikítás? - karolta át egy féloldalas mosollyal Harry a pici Haroldot. 
- Igen, mi történik? - BooBear.
- Ők Directionerek, a mi rajongóink - Louis-nak ez természetes volt, de a fiúk szeme mind kitágult.
- És honnan vannak? - Nialler.
- Az egész világról! - Niall kezével egy fél kör alakot próbált formálni a levegőben, ezzel kicsit kisegítve mondandóját.
- Úgy érted? - DJMalik.
- Igen - bólogatott mosolyogva Zayn.
- Megcsináltuk? - kérdezték a fiúk, akik még csak a lépcső legalján ültek.
- Megcsináltuk! - válaszolták büszkén a lépcső tetején álló fiúk, a One Direction.,,