Epilógus

Sziasztok.. igen, megint elérkeztünk ide, bár tudom hogy ezt a kis bevezetőtő szinte senki sem olvassa el, de azért elmondom, amit szeretnék. Ezzel a történettel nagyon nagy terveim voltak, de egyszerűen a vége felé már annyira reménytelennek éreztem magamat, hogy minden kedvem elment az írástól és abba akartam hagyni, de rájöttem, hogy ha nem írhatok, akkor én nem is vagyok önmagam.. 

Nem is ez a lényeg. Egy újabb sztori vége... a következőt pedig elkezdtem írni.. igen, nagy az esélye annak, hogy lesz következő sztori. Ha minden igaz, akkor szerdán, vagy csütörtökön felteszem a Prológust és akkor onnantól kezdve megint jöhetnek a blog problémák xDD

Köszönöm a sok kommentet, és szeretném, ha minden olvasóm kifejtené a véleménynét, mert ebből tanulhatok, mint tudjátok!

Jó olvasást, szerdán, vagy csütörtökön jelentkezem!

- Akkor mindenki megértette? - Niall izgatottsággal a hangjában kérdezte a többieket, hogy készen állnak-e a nagy tervre, amit körülbelül 10 perc múlva kell végre hajtaniuk. Órákat gondolkoztak, beszélgettek erről az egészről, és nem maradt más reményük, mint a kívánság.
Igen, Niall ötlete az volt, hogy kívánjanak, ahogy anno Liam is tette. Miért ne válna be? Akkor is bevált és most is sikerülhet, ha nagyon hisznek benne. Mikor Liam kívánta, pontosan a gyertyák elfújása után egy hullócsillag jelent meg, amit Niall észre is vett, de nem tulajdonított neki túl nagy figyelmet, csak annyit, hogy remélte barátja kívánsága valóra válik. Hát, nem kellett volna, mivel akkor most nem lennének ekkora kulimászba.
Minden tekintet a szobában levő egyetlen órán pihent és azt várták, hogy végre mindennek legyen már vége. Nem akartak többé a múltban élni. Hiába ébresztett rá Őket arra, hogy rossz barátok voltak, ma már tudták és haza akarnak menni.
- Mi van akkor ha a kívánság nem elég? Ha nem sikerül? - Liam hitetlenkedve fordult Niall felé, akinek szinte kedve lett volna barátja fejét a kandalló szélébe verni. Miért ne sikerülne? Miért?
- Liam, ne legyél ekkora hülye! - parancsolt rá a szőkeség, majd közelebb sétált hozzá és letérdelt elé. - Tudod, mikor kívántál hittél benne és nagyon akartad, a hullócsillag és a tortádon a gyertya ezek szerint segített, nem tudom. De vissza kell jutnunk, és ha nem is ez lesz a megoldás, akkor majd megpróbáljuk máshogy, de ezt a lehetőséget is ki kell próbálnunk!
Niall szentbeszéde mindenkit meghatott. Együtt léptek ki a házból és indultak meg a nappali felé, ahol a buli volt. Egy hatalmas villában gyűltek össze emberek, hogy megünnepeljék Liam 21-dik születésnapját.
Az 5 fiú ujj tördelve ült le az egyik kanapéra és várta az időt, amikor Leeyum végre oda slattyog a tortához és kíván.
- Liam, gyere fújd el a gyertyád! - Eleanor ment oda Leeyumhoz, aki persze egy mosollyal nyugtázta barátja kedvességét. Pontosan így történt 4 éve is. Liam szomorú volt, mert Harry és Zayn nem voltak ott a születésnapján, miközben Sophia felbukkant és átadta neki az ajándékát. Talán az volt a mélypont, ami miatt még jobban rászánta magát, hogy a múltat kívánja. Helyre akarta hozni a barátnőjével tönkrement kapcsolatát, amin persze ezzel nem tudott segíteni, csak olajat öntött a tűzre.
- Gyerünk fiúk, most vagy soha! - pattant fel Liam és a többi fiúval egy körbe álltak. Az emberek vissza számolni kezdtek. Mindenki csak is az ünnepeltet figyelte, ahogy elfújja a gyertyát és közben kíván egyet.
- Bárcsak, a Mi jelenünkben lehetnénk! - az 5 fiú egyszerre ejtette ki ezt a pár szót, csukott szemmel.
Azt remélték, hogy valami hatalmas varázslat fog történni, de helyette semmi. Azt remélték, hogy hatalmas szélvihar lesz, porfelhők keletkeznek, és minden újra a régi lesz, de semmi sem történt. Nialler nem sokkal később ordított fel, hogy egy hullócsillag suhant el a ház fölött és ezzel biztosítva barátja kívánságának beteljesülését.
- Nem sikerült! - mondta Liam dühvel teli hangon, majd elrohant az emelet felé. Idegesen szelte a lépcsőket felfelé és bezárkózott a fürdőbe. Az ajtón lassan lecsúszott, arcát pedig a tenyerébe temette. Egyszerűen csak nem tudta elhinni, hogy még is mit művelt. Az egész családját ezzel elveszítette és egy idő után a barátait is elfogja. Ki bírja ezt az egészet? Ha most minden újra fog kezdődni azt ki bírja ki épp ésszel? Mert Ő biztos, hogy nem!
- Liam! - hallotta meg Zayn kiabálását, amit teljesen elnyomott a zene. Barátja tenyerével ütögette az ajtót, hiszen Liam a szép szóra nem volt hajlandó kinyitni. Miért is tette volna? Többé soha sem fog tudni a barátai szemébe nézni, biztosan már mindenki utálja és csak is ezért Zayn jött hozzá.
- Menj el innen! - kiabálta Liam és a könnyei csak úgy potyogtak a fekete járólapra, amin ült.
- Sajnálom, haver, de most már itt vagyok és nincs csaj, nincs Little Mix koncert. Nem kellett volna elmennem, de most már itt vagyok és láttam ahogyan elfújtad a gyertyádat! - Liam nem tudta mire vélni Zayn mondanivalóját.
"- Megőrültem?,, - kérdezte magában. Lassan állt fel a hideg padlóról, majd a tükörbe nézett. Ugyan azt az arcot látta, amit már régóta, és ezzel semmivel sem jutott előrébb. Nem tudta meg, hogy miért mondta ezt Zayn.
- Miről beszélsz? - kérdezte félénken, mire az ajtó túloldalán lévő srác egy hatalmas ütött az ajtóba.
- Sajnálom! Liam kérlek bocsáss meg nekem! A legjobb haverom vagy, Harry is itt van. Az első haza vezető géppel eljött LA-ből és többet ilyet nem fogunk csinálni!
Liamnek egy csapásra jobb kedve lett. A könnyeket lemosta az arcáról és ügyetlenkedve nyitotta ki az ajtót. Zayn megkönnyebbült arccal ölelte át a barátját.
- Akkor sikerült? Megcsináltuk? - tolta el egy kicsit magától Liam és Zayn barna szemeibe nézett. Bartája értetlenül nézett rá, és amint meg akarta tőle kérdezni, hogy miről beszél Liam nem hagyta szóhoz jutni. Tudta, hogy a srácok nem fognak emlékezni a dolgokra. És hogy miért? Az már örök rejtély marad, de Ő ennek jobban örül. Majd, talán egyszer elmeséli neki a történteket, de még a buli folytatása előtt, utoljára ezt mondta Zaynnek:
- Mind egy. Az a fontos, hogy a Jelenben vagyunk, és a mának kell élnünk. Nem szabad a múltra gondolni, ami egyszer megtörtént, azon már nem tudunk változtatni...