Huszadik

helloka. köszönöm szépen a kommenteket, pipákat és díjakat(amiket nem szoktam kitenni egyébként, de köszönöm őket) ehhez a részhez is megdobhattok kommentekkel, és ha esetleg meg lesz az 5 mondjuk, akkor holnap kaphattok új részt... nem szokásom határhoz folyamodni, de most kíváncsi vagyok, mennyire szeretnétek részt... :)

Külső szemlélő szemszöge

Liam dühöngve szelte az utcákat sebesen. Nem tudta, hogy a barátja, hogyan is tudta ennyire hátba támadni. Hiszen tudja, hogy pár hónap és Leeyum barátnője lesz Sophia. Harry még is magába bolondította teljesen a lányt, aki persze naivan nem sejt semmit.
Nem tudhatja, hogy az a Harry, akiért oda van a jövőből jött vissza és csak addig lesz itt, amíg a múlt el nem éri az Ő jelenüket.
"És különben is, Harry meg Sophia?,,- futott át Liam agyán a kérdés, miközben gyorsabb tempóra kapcsolt a futásban. A szíve majd kiugrott a helyéről, és a tüdeje sem volt hozzá szokva ekkora terhelésnek, de a fiú nem vette ezt akadálynak. Egyre gyorsabban és gyorsabban akarta szedni a lábait, hátha ezzel a teher és a bánat, ami eddig a vállára nehezedett most egy csapásra eltűnik. Abban reménykedett, hogy ezek a gondok nem tudják olyan gyorsan venni vele a versenyt és egyszer csak el tudja hagyni Őket.
Csakhogy ezek a dolgok nem olyan könnyűek. Ha egyszer gondjaid vannak, azokat meg kell oldani, mert ha nem, akkor napokig, hetekig, vagy akár évekig is nyomhatják a lelkedet.
Az egyik pillanatban Liam még sebesen futott a másikban már lábai megálljt parancsoltak és a földre rogytak. Egyedül volt a tisztáson ahová menekült, de a fejében még is valami iszonyat fájdalom volt. Ő tehet mindenről és ezt egyszerűen nem tudja felfogni. Ha akkor nem kíván ilyen hülyeséget, akkor most nem kellene abban a tudatban lenni, hogy mindannyian semmivé fognak válni, mivel Sophia nem akar majd össze jönni Leeyummal.
Liam ezekben a pillanatokban gyűlölte Harryt. Igen, jól látod, nem káprázik a szemed. Gyűlölte. És nem is ez az első pillanat, hanem pontosabban a második. A szülinapján nagyon haragudott rá, amiért még sem ment el. Szerinte hatalmas pofátlanság volt, de az időt vissza forgatta és talán most már ott tud lenni.
Gyűlölte amiért a barátja elcsábította tőle, azt az embert, akit mindennél jobban szeret. Hogy tehet ilyet egy Barát?
Felmerült benne a kérdés, hogy hogy is gyűlölhet egy olyan embert, akiért mindent megtenne?
Hogy gyűlölhet egy olyan embert, akit barátjának hív minden egyes nap? És hálát ad az égnek, hogy mellette van?
Mindig mindent megtett érte. Soha semmire nem mondott nemet, ha kért valamit. Ha egy lánynak Harry tetszett meg előbb, önzetlenül mondott nemet a saját érzéseinek és engedte át a lányt barátjának.
"Miért tenne ilyet? Hiszen a barátom, Ő nem képes engem megbántani. De Liam, ne légy naiv, az előbb láttad, hogy Harry megcsókolta Őt!,, - Liam agyában csak úgy cikáztak a gondolatok és nem tudta vajon most mi tévő is legyen. Neki kell ezt helyre hozni, de hogyan tegye?
Még mindig az út szélén ült. Könnyei utat nyertek arcán és egymással versengve értek célba a földön, ahol apró "pocsolyákat,, hoztak létre együtt. Nem akart a múltban ragadni, mint egy ember a sok közül. És mi van akkor, ha köddé vállnak, a jövő teljesen más lesz, a One Direction nem fog olyan sokáig tartani? Milyen lenne a világ máshogy? Harry és Sophia? Zayn és Eleanor? Louis és Demi Lovato? Niall és Perrie? Minden a feje tetejére lenne állítva, bár ahogy ismerem Harryt nem sokáig tartana a kapcsolata a barátnőmmel. Soha sem tudja Őket megtartani.
Arcát tenyerébe temette és legszívesebben magát tudta volna megverni. Nem Harryt, nem Sophiat - akit egyébként soha sem bántana, és egy nőt sem, - hanem magát. Ő tehet mindenről. Nem más, Ő.
- Minden rendben? - egy ismerős hang szólította meg a dühöngő fiút. Amint meghallotta a szíve egyre hevesebben vert, és valahogy minden dühe elmúlt. Olyan szintű megnyugvást sugárzott felé a lány, amit soha sem értett. Ez a szerelem.
- Persze! Csak... nem számít - Liam vészes gyorsasággal pattant fel, a lány szeme pedig szinte követni sem tudta a fiú gyorsaságát. A lány azonnal a keze után nyúlt. A szíve ezt diktálta, de az esze ordítozott vele, amiért megtette. Tudta, hogy ez nem jó ötlet. Ott van neki Harry, akibe azt hiszi szerelmes lett. És úgy érzi Harry is az.
- Nem mondasz igazat - nézett a fiú szemébe és parancsolóan hozzá tette. - Mondd el mi a baj, hátha tudok segíteni.
Sophia érezte, hogy Liam egy különleges ember és hogy valami köze kell, hogy elegyen hozzá. A szeme teljesen varázslatosan nézett ki, a borostával együtt tökéletessé varázsolta az arcát.
- Oh, Sophia, ha tudnád mennyi mindent kellene neked mesélnem, de nem szabad mert... - Liam hirtelen elakadt a szavak kimondásával és a lányra nézett. Elszólta magát. Nem szabadott volna kimondani a nevét.
Liam biztos volt benne, hogy szerelme azonnal elkezd pár lépést hátrálni, majd megfordul és elszalad. Pedofilnak fogja nézni, aki csak ezzel a trükkel akarta magához csábítani és majd ezzel el tudja rabolni.
- Honnan tudod a nevemet? - kérdezi kikerekedett szemekkel a lány, Liam pedig nem tud mást tenni, mint vissza huppan a patkára és fejét a tenyerébe temeti.
"Istenem, miért szúrok el mindent?,,