Tizenhetedik

Bocsánat a sok késésér. Nem fogok mentegetőzni, itt is a kövi rész, az új rész a hétvégén várható. Köszönöm a komikat, most is szeretnék olvasni párat!! <3

Zayn szemszöge

Zaynster pár napja összejött Perrievel. Egyszerűen borzalmasan érzem magam amiatt, hogy akárhányszor ránézek a szőke lányra meg akarom csókolni, érinteni és soha el sem engedni a karjaimból.
Amikor meglátom folyamatosan olyan dolgok jutnak az eszembe amiknek nem szabadna. A jövőnk jut eszembe, ami felett hatalmas köd folt van és pusztán a gondolat is eszembe jut, hogy Ő a feleségem lesz majd egy szép napon a fejem iszonyatosan fájni kezd. Ettől az érzéstől viszont az ablakon is ki tudnák ugrani. És én még évekig nem láthatom, mi lesz velem így?
A srácokkal éppen emiatt muszáj bolt elköltöznünk. Mindannyian szereztünk munkát, ami sokkal jobban segít feldolgozni számunkra a múltbeli dolgokat.
Régen olyan sok hülyeséget tettem, amit ma már iszonyatosan bánok. Emlékszem mikor a nagyim meghalt. Abba kellett hagynom az UAN turnét, és haza utaznom a temetésére. Nagyon sokan megutáltak emiatt, mert elvileg cserben hagytam a rajongóimat. De könyörgöm a családomról volt szó. A rajongók már akkor is mindennél fontosabbak voltak számomra, de ha választanom kellene közöttük, akkor minden habozás nélkül a családomat választanám. És most szükségük volt rám, úgy ahogy nekem is rájuk ebben a nehéz időben.
Mostanában elnézve Zaynster egyszerűen nem tudom elhinni, hogy én ilyen voltam. Nem nézhettem ki így. Például mikor az XF-be voltam a hajam egyszerűen katasztrofális volt. Nem is merem elhinni, hogy az én fejemen egy olyan szénaboglya volt. Nekem akkor nem volt ízlésem? Vagy inkább ficamom volt benne, mert az biztos, hogy a divatot nem követtem és talán még fésülködni sem jártam. Az öltözködésemről meg inkább szót se ejtsünk. Még jó, hogy volt nálam pénz és segíthettem újítani Zaynsternek egy kicsit, sokkal dögösebben néz ki most, mint azokban a förtelmes ruhákban, amiket 4 évvel ezelőtt hordtam.
- Szóval... - ül le mellém a kanapéra Perrie és törökülésbe helyezi magát, majd hatalmas szemeket mereszt rám. Ő mit keres itt? Egyáltalán hogy jutott be? Oh, Zaynsternek van kulcsa és nyilván Ő most a WC-t foglalta le és velem hagyta egyedül Perriet. A világ legrosszabb ötlete volt ide engedni hozzám, mivel nem bírok magammal és a végén még rávetem magam, aminek szerintem senki sem örülne.
- Igen?
- Mi tényleg együtt leszünk? - oké ez most furán jött ki. Először is nem velem lesz együtt, hanem... Várjunk csak. Zaynster az én vagyok, tehát 2 és fél év múlva az én menyasszonyom lesz. Tehát, ha most lesmárolnám, akkor senkinek sem esne semmi baja, mivel úgy is velem kell hogy járjon majd.
- Igen! De az még 2 és fél év! És ha már úgy is együtt leszünk, akkor szerintem ezt bűntudat nélkül megtehetem - nem tudta mire vélni azt, amit mondtam, de nem is kellett hogy felvilágosítsam, mivel másodperceken belül a szájára tapasztottam az ajkaimat és végre érezni akartam az édes csókját, ami már hónapok óta hiányzik nekem. Azonban az édes ajkait most nem éreztem. Helyettük égető érzés járta át az ajkaimat és szemeim ki pattantak azonnal, de nem csak az enyém, hanem Perrie szemei is nyitva voltak. A szám tüzelt és nem tudtam elszakadni Perrie szájától. De ha most nem hagyom abba, akkor itt fogunk mind a ketten meghalni.
- Mi folyik itt? - hallom meg Zaynster hangját és abban a pillanatban az ajkaink szétszakadnak és mind a ketten oda kapjuk a kezünket. A szám ugyan olyan puha, és hideg mint a csók előtt volt. Perrie száján egyetlen égés nyomot sem véltem felfedezni. Zaynster a csípőjére tette a kezét és bosszúsan nézett rám. Oké, talán ez még sem volt olyan jó ötlet, mind azt gondoltam, de akkor is. Szerelmes vagyok az előttem ülő lányba és ezt lehetetlen tagadni is. - Te még is mi a francot csinálsz?- állt elém és ekkor nagyon látszódott, hogy fél fejjel kisebb nálam. Ennyit nőttem az évek alatt? El sem hiszem.
- Zaynster.. Te ezt nem tudod megérteni. Te megkaptad Őt, de az én Perrie-m a jövőben van. És tudod, hogy vágyom már rá. Annyira hiányzik, és nem elég már az, hogy láthatom ahogy Veled van - mondom keserves hangon és az arca megenyhül, de tudom, hogy haragszik. - És ne aggódj, többet nem fog előfordulni mert...
- Megégettél! - áll fel hirtelen Pezz és a szájához kapja a kezét. Valahogy soha sem volt a gyors felfogó képességéről híres, de én akkor is így szeretem.
- Igen. Biztosan... - nem folytattam, mivel minden leesett. Nem szabad a jövőnkön változtatnunk, különben a Sors megbüntet minket, ahogy ezt most is tette.
Mikor múltkor Londonban sétálni láttam Perrie-t, meg akartam mutatni Zaynsternek, hogy ki lesz a jövőbeli menyasszonya, hirtelen egy faág csapódott a fejembe. Így a lányt elvesztettem és a fejem is iszonyatosan fájt. Fogalmam sincs, hogy az a fa hogyan került oda, mivel a kedvenc kajáldám volt régen, és előtte soha sem volt fa, ahogy pázsit sem.
- Nem szabad alakítanunk a jövőn. Mindennek ugyan úgy kell lennie, ahogyan régen!

Liam szemszöge

Sikeresen is elcsesztem mindent. Erre már akkor is rájöttem, mikor azt kívántam, hogy térjünk vissza a múltba, de valahogy most az ereimet is fel tudnám vágni a bűntudat miatt, ami bennem van. Miért kell egyáltalán nekem mindent elcsesznem? Miért nem tudom csöndben meghúzni magamat és csak akkor beszélni, hogy ha kérdeznek? Akkor csinálni bármit is, amikor megkérnek rá? Miért nem vagyok én ilyen? Miért kell nekem másnak lennem? Érzelmesnek, kedvesnek, mindenkin segítő embernek?
Leeyumnak hatalmas csalódást okoztam. A barátom lett ezalatt a pár hónap alatt és most már nem beszélgetünk. Nem akar hozzám szólni, csak mert vétettem egy hibát, amit az én múltamban is megtettem. Számára hiba, számomra egy gyönyörű szép emlék rossz befejezéssel.
Emlékszem mikor elváltunk Danielle-vel megegyeztünk, hogy barátok maradunk és még sem maradtunk azok. Nem tartottuk a kapcsolatot, mert tudtuk, hogy nekünk jobb lesz már egymás nélkül, de tévedtünk egy hatalmasat. Nekem nem volt jó és neki sem abban biztos vagyok. Tudom, hogy szenvedett, mert 2 év együttlét után, nehéz az embernek újra az egyedüllétre koncentrálnia. Aztán nekem jött Sophia és az elején még nem tudta elterelni a gondolataimat a göndör hajú, táncoslányról, aki életem első szerelmes volt és éppen ezért szétváltunk pár hétre. Megkért, hogy tisztázzak minden magamban és ha rendben leszek, akkor döntsem el még is mit akarok. Visszamentem hozzá, mert tudtam, hogy mellette sokkal jobb életem lehetne, de neki nem. Ő jobbat érdemel, mint én.
És mi az a bűn, amit elkövettem?
Na, igen. Beleszerettem a múltbéli ex barátnőmbe, Danielle-be.