Tizennegyedik

Sziasztok... tudom hogy rövid lett, de most ez van. Nagyon le vagyok törve, hogy itt a nyár, tiszta sok a megjelenítés de csak 1(!!!!!) ismétlem 1 ember kommentel.. Annyit kértem, hogy írjatok már véleményt és akkor sűrűbben hozom a részeket. és ahogy szokott lenni, most ide lesz pár komment, utána meg megint nem lesz...
Jó olvasást!

Louis szemszöge

- Megvan! - boldogan pacsiztam le az éppen felém tartó Boo Bear-el, aki szinte fel sem tudta fogni, hogy tovább jutott. Még nem tudja magában feldolgozni, hogy ez a négy igen mit is jelent majd az életében. Fogalma sincs mit fog hozni számára a jövő, és nem tudja, hogy ezeken az igeneken múlott a sorsa. Anya sírva öleli meg Őt és alig tudja kifejezni azt, hogy mennyire büszke rá. Csak hogy nem mindig lesz ennyire boldog. Nem fog mindig ilyen büszkén mosolyogni Boo-ra. Ha eljön a Larry Stylinson időszak, már kételkedni fog a fiában, hogy most mi is történt. Nálam is megtette. Nagyon emlékszem arra a napra, amikor haza mentem és egy újsággal a kezében várt a konyhapultnál, amit szomorúan olvasott el újra és újra. Neki meg tudtam magyarázni a dolgokat, azonban a több ezer Directionernek már nem ment. Olyan vitát keltett ez a bromace, hogy ezt már nem lehetett lecsillapítani. Éppen ezért is rendelte el a managemant, hogy egy kicsit hagyjuk Harryvel békén egymást a sajtó és média előtt. Nem kell minden fotón egymás mellett lennünk, nem kell Twitteren egymásnak tweetelni úgy, hogy azt a rajongók is lássák, és nem kell a koncerteken egymás mellett lennünk, ölelkeznünk. Mindent megtiltottak, ami a barátságunkhoz kellet. Kevés szabadidőnk volt,és emiatt semmi időt nem tudtunk egymással eltölteni. Azzal, hogy beszélgessünk. Semmit nem osztottunk meg egymással és annyira nem is beszélgettünk és emiatt mindenki Eleanort okolta. Azt állították, hogy nem szeretem és hogy Ő csak kihasznál engem és vele csak azért járok mert muszáj.
Pedig mind ez nem igaz. Nagyon is szeretem Őt és utálom, hogy ennek Ő issza meg a levét. Nem Őt kellene hibáztatniuk a rajongóknak, azért mert Harryvel már nincs meg az a szoros barátság közöttünk, hanem a managemantet.
A másik dolog pedig, amikor nem fogja már anya arcán ezt a büszkeséget látni, mikor hirtelen majdnem 10 kilótól szabadulok meg. A mai napig nem tudom, hogy miért fogytam le ennyit, talán az idegesség. Volt, hogy egész nap nem ettem semmit, maximum este bedobtam egy sajtburgert valamelyik McDrive-ból és folytattam tovább a munkát. Az érzelmeimet nem tudtam senkinek sem elmondani, még a srácoknak sem, mert ilyenekre nem volt időnk. Az időbeosztást pedig be kellett tartanunk.
Nem is értem, ha én vagyok a sztár, akkor miért parancsolgatnak nekem? Nem én döntöm el, hogy meddig akarok elmenni és mennyi az amit bírok? Miért mások bírálják az én döntésemet? Azokat a dolgokat hozzák meg Ők, amiket én van hogy nem is akarok.
Anya amint meglátott ilyen soványan, a kezét a szájához emelte és sírva fakadt. Ameddig otthon voltam minden egyes percben etetett és figyelt arra is, hogy mennyit iszok. És ez a törődés annyira jól esett nekem, hogy vissza sem akartam menni turnézni. Akkor abban az időben elegem lett és ki akartam szállni. Hát, kell az nekem, hogy tönkre tegyem magamat fizikailag és szellemileg is? Mert szerintem nem, de ha megtettem volna, akkor a One Direction többé már nem lett volna ugyan az. És ha megteszem akkor hihetetlenül meg is bánom. A világ leghülyébb embere lettem volna, hogy ha akkor feladok mindent.
Tudtam, hogy ez az ölelkezés eltart egy darabig, így elindultam megkeresni a srácokat. Nem kell olyan sokat mennem azonnal megpillantottam Harryt. Mivel olyan sokat gondolkoztam a barátságunkról és arról, hogy hogyan is ment tönkre az érzelmeim nagyon elleptek és ezért a nyakába borultam. A kicsi Harry nagy szemekkel nézett rám és nem tudta mire vélni ezt a gesztusomat.
- Ugye tudod, hogy mindent sajnálok? - mondtam neki fájó hangom, mire végre vissza ölelt. Szerintem én is hiányzom neki, a beszélgetéseink, a hülyeségeink.
- Nem kell sajnálnod semmit sem!
- De - toltam el magamtól és a szemébe néztem. - A füves botrányt, a Larry ügyet, azt, hogy már nem vagyunk olyan jó barátok! - folytattam és már Ő is lehajtotta a fejét. Kezét zsebébe csúsztatta és nem nézett rám.
- Én is sajnálom ezeket és ezeken változtatni tudunk, de minél előbb vissza kell térnünk a régi életünkhöz!
- Bizony, Hazza jól beszél! - szólt mögülem Liam és Zayn.
- Fiatalok vagyunk, hibázunk. Megesik az ilyen, de ez barátság örökké meg fog maradni, hiszen ennél szorosabb nincs!