18.-Már csak Ő van nekem!

 Új rész... a kommentekhez annyit fűznék hozzá, hogy mi lenne ha nem állítanátok olyat ami nem igaz?

/2 hónappal később/

Austinnal felszabadultan hagytuk a hátunk mögött a kórházat és indultunk meg a mi házunk felé. Engem már két hét után kiengedtek, de barátomat a törött kezei és bordái miatt még marasztalták, amit természetesen Ő nem bánt. Amíg a nővérek lesték minden kívánságát minden rendben volt, azonban mikor már az utolsó napokat volt a kórházban és a nővérek azt mondták, legyen egy kicsit önállóbb, mert most már nem fog megártani neki, haza akart jönni. Hiányzott már nekem is eszméletlenül a legjobb barátom. Mindent nélküle kellett csinálnom, ami teljesen unalmas volt. Nem volt, aki minden lépésemet kommentálja, nem volt aki kritizáljon és velem együtt nevessen.
Ezt a szerepet sokáig a testvérem töltötte be, de lassan egy és fél éve nem láttam, és valamikor mostanában fog haza jönni. Mikor Harry elment, akkor kovácsolódtunk össze jobban Austinnal, előtte csak amolyan haveri kapcsolat volt közöttünk. Most már legjobb haverok vagyunk.

- Hogy érzed magad? – szomorúan tekintett rám, amit nem akartam annak vélni, hogy sajnál. Utálom, ha valaki sajnál. Engem nem kell. Erős vagyok, kibírtam már sok mindent, az élet csak nem adhat már ennél rosszabbat. Vagy még is? Danit nem láttam azóta, mióta a kórházban először és utoljára beszéltem vele. Nem tudom, hol lehet, de remélem, jól érzi magát. Lehet, hogy akkor beszéltem vele utoljára és lehet, hogy most már a mennyben van, vagy nem is tudom. Őrültesen hiányzik, nem telik el úgy másodperc, hogy ne gondolnák rá. De akkor sem tudok kiigazodni a helyzeten. Szellemek nem léteznek. Hazza mindig azt hitte vannak, de én megnyugtattam, hogy nincsenek. És én most még is látok egyet? Mi van akkor, ha vízióim vannak?
Most még is milyen választ adjak neki? Erre egyáltalán mit lehet mondani?

- Jól! – hazudtam. Csak nem tudom minek. A legjobb barátom tudja minden mozdulatomban a rosszat és a jót. Tudja, mikor van bajom, és mikor fáj valami, akkor most is le fogja vágni, hogy valami nincs rendben, bár az okát tudja.

- Ne hazudj, Payne! – hangja egy oktávval feljebb lépett, és hirtelen megállt. – Haverok vagyunk már régóta. Tudok rólad mindent! Tudom, hogy nagy rosszul érzed magad, de nekem elmondhatod. Ha kibeszéled magadból, sokkal jobban leszel! – farkasszemet néztünk egymással. Annyi mindent szeretnék vele megosztani, de nem szabad. El akarom neki mondani, hogy Dani szelleme köztünk van, hogy meghalt, de még mindig a földön van, és beszéltem vele.
El akarom neki mondani, hogy összetörtem.
El akarom neki mondani, hogy félek már az élettől.
El akarom neki mondani, hogy… meg akarok halni végre. El akarok menni ebből a rettenetes világból, ami nem ismer kegyelmet, és folyamatosan büntet engem, pedig nem is tettem semmit. Ha gyilkoltam, raboltam vagy bántottam volna valakit, akkor megértem, de ha ártatlan vagyok? Ha csak egy ketrecbe zárt madárnak érzem magamat, aki csak szabadságra vágyik, és arra, hogy ne kínozzák többé, mit kell tennem? Meghalnom? Ez lenne mindenre a megoldás?

- Mindent mondjak el? – kérdésemre a válasz csak egy bólintás volt. Rendben, ha mindent akar tudni, akkor én teljesítem a kérését. A házunk már csak pár házra volt, így addig nem is beszéltünk. Anyáék nem voltak otthon gondolom, az étteremben lehetnek, de jobb is hogy üres a ház. A konyhában megfogtunk két poharat és egy üveg kólát, majd a szobámba mentünk. Austin az egyik fotelban, én pedig az ágyon terültem el, és próbáltam össze szedni a gondolataimat olyan szinten, hogy megértse és fel tudja fogni.

- Harryt elvesztettem, pedig Ő volt az egyetlen ember, aki szeretett. Aztán jött az X-Faktor és most Danielle. Én már nem bírom tovább. Tudom, olyan vagyok, mint egy depis kis pláza cica, aki lekéste a leárazást, de ezt nem lehet felfogni épp ésszel. Szerettem Őt teljes szívemből és el kellett veszítenem…

- Haver, a szívedben mindig is élni fog!

- Igen, éppen ezért is nem tudom eldönteni, hogy két hónapja kivel beszéltem a kórház alaksorában – Austin hatalmas szemekkel bámult rám. Tudtam, hogy ez a mondatom furcsán fog rá hatni, de a legjobb haverom és tudnia kell mindenről. Nem akarok neki hazudni. Már csak Ő van nekem.

- Ezt fejtsd ki bővebben! – előrehajolt a fotelban, és belekortyolt a kezében pihenő fekete löttybe, majd érdekfeszítő tekintettel bámult rám. Ilyenkor nagyon bírom. Azt hiszi, hogy Ő egy igazi nyomozó. aki belelát az emberekbe, és tudja őket manipulálni. Általában úgy teszek, mintha sikerülne is neki, de ez esetben nincs játék.

- A baleset másnapján felébredtem, és elindultam megkeresni Őt, de senki sem mondott semmit. A dokim elvitt az alaksorba, és elmondta, hogy meghalt. Egy hullazsákban volt az egyik kórteremben, és mikor megnéztem hangokat hallottam mögülem, akik a nevemet mondogatják. Megfordultam, és Dani ült mögöttem az egyik sarokban. Félelmetes volt, de tényleg Ő volt az. Sírt, de a könnyei elporladtak, és világított. Meghalt, de még is itt maradt a földön…

- Hohoho, lassan a testel. Azt állítod, hogy Danielle egy szellem? Mivel lehet ezt bizonyítani?

- Mikor hozzá akartam érni, áthaladt rajta a kezem, de egyszer még is sikerült. Aztán, mikor a dokinak neki akart menni, hogy fellökje csak simán átlépett rajta – Austin a borostájához nyúlt, és lassan vakargatni kezdte. Na, tessék, megint kezdi a nyomozós játékát, mikor komolynak kellene lennie. – Mondd, hogy hiszel nekem. Nem vagyok dilis. Azt mondta, hogy üzeni nektek, hogy hiányozni fogtok neki.

- Most is itt van? – barátom azonnal felugrott ülő helyzetéből és ijedten tekintett körbe. Arca felejthetetlen élmény volt számomra. Egy 80 kilós pasi, akin szinte nincs zsír, csak izom és már világbajnokságot nyert fél a szellemektől? Na ne… Ezt egy óvódás meghallaná, nevetni kezdene.

- Nincs, akkor aznap elment, de azt mondta visszajön.

- Akkor biztosan úgy is lesz. Li, én hiszek neked, de ha látod, ugye szólsz nekem is? Nem hiszek a szellemekben, szerintem nincsenek, de ha te látod, akkor elhiszem.

- Mindenképpen, és kösz! – azonnal felpattantam és hálásan megöleltem. Mindenkinek szüksége van barátokra. Aki azt mondja, hogy nem, az dilis. Barátok nélkül az élet nagyon rossz. Ha Austin nem lenne itt nekem, akkor talán már tényleg megöltem volna magam. Akkor kinek mondanám el a problémáimat? Kivel beszélném meg az ilyen dolgokat, mint például a mostanit? Kivel hülyéskedném el az életem nagy részét?

- Dorin teljesen ki van! – az ölelés végeztél, ledőlt az ágyamra, és a plafont kezdte bámulni.

- Elvesztette a legjobb barátnőjét, érthető.

- Folyamatosan lemondja a randikat! – szomorúan fordult felém és nézett a szemembe. Most nekem kell tanácsot adnom, és támogatnom, amit szívesség nélkül megteszek.
Soha se láttam Austint még szerelmesnek. Még eddig egyik lány sem érdekelte ennyire. Nem izgatta, ha lemondták a randikat, mert aki megtette, az másnap már nem Austin Reemoon barátnője volt. Azonban most teljes szívéből szeret egy lányt, amit nem szabad elszalasztani. Én már csak tudom, hisz akit én szerettem meghalt. Nem fogom hagyni, hogy a barátom elveszítse a szerelmét, az én barátnőm halála miatt.

- Miért nem mész el hozzá? Menj a lakásához, és beszélgessetek!

- Li… nem hiszem, hogy men…

- Kuss, és indulj. Nem fogom hagyni, hogy életed legjobb nőjét most elcseszd. Tünés, és addig ne gyere ide, amíg el nem mentetek randizni, és mindent meg nem beszéltetek! – azonnal felpattantam és leszaladtam a lépcsőn, a barátom pedig követett. A kabátját a kezébe nyomtam, majd egy pacsival elköszöntem tőle és kinyitottam neki a bejárati ajtót.

- Kösz, haver! Majd hívlak! – még egy utolsót mosolyogtam rá, majd becsaptam az ajtót, és visszabattyogtam a szobámba. A telefonom rezgése hallatszott az éjjeli szekrényemen, majd mikor megláttam a rajta villogó nevet elcsodálkoztam: „Hazza”.

„Tesó, 3 óra és otthon vagyok. – H. xx”

- Jesszus – gondoltam magamban, és levágódtam az ágyamra. 3 óra és ez az ütődött haza jön. Hát, kemény lesz. Végig kell hallgatni majd az öntelt dumáját, és vissza kell változtatnom a régi Harry-vé, aki még anno az X-Faktorban azt mondta nekem, hogy soha se felejtsem el Őt, ha majd híres lesz.
Azzá a fiúvá kell válnia, aki imádott a homokozókban játszani, a csajokat hülyíteni, és hobbiból énekelni. Aki nem hagyta, hogy pénzzel lefizessék. Annak kell lennie, aki 16 éves kora előtt volt. Nehéz meló lesz, de vállalom…