19.-Egy önelégült sztár!

Sziasztok! Hoztam új részt... remélem tetszeni fog.. Köszönöm a pipákat, komikat és díjakat! :)

Most is szabad véleményezni! :D

Reggel furcsa bizsergés keltett fel. Olyan volt, mint gyerekkoromban. Csak fogalmam sincs, hogy miért is érzem ezt. Harry haza jövete miatt nem vagyok ideges, ugyan is annyira nem vagyok rá kíváncsi. Ha Ő nem képes velem beszélni, akkor nekem miért kell majd végig hallgatnom a kis sztár életét? Miért hallgassam meg azt, ami velem is megtörténhetett volna? Én is benne lehettem volna a bandában, de nem lettem, és csak azért mert érzelmes vagyok? Most komolyan, ez egy hatalmas vicc. Így is úgy is összetört az élet már engem, mit számít már még egy két pofon? Már mind egy, vagy nincs igazam? Ha bekerülök a bandába, akkor turnén vagyok, nem kell bemutatnom Dorint Austinnak, nem megyünk el négyes randira, nem karambolozunk, Danielle nem hal meg, én nem szenvedek… és Austin nem lenne boldog. Ha nem lenne boldog, akkor én sem tudnák az lenni, mert a legjobb barátom. De rajta kívül még is kit érdekel az, hogy én boldog vagyok-e? Megkérdezte már valaki is, hogy a temetése óta hogyan próbálom feldolgozni a dolgokat.

Ja igen, a temetés. Danielle családja, én és Austin voltunk ott. Harry azt sem tudja, hogy életem szerelme meghalt. Anyáék üzleti úton voltak, és azt mondták nem tudnak eljönni. Büszke vagyok a családomra, iszonyatosan.

Harry érkezése az egész házra kihatott. Apa boldogan sütött főzött anyával, miközben én csak a szobámban punnyadtam a gép előtt, és beszélgettem Austinnal. Miért legyek feldobva, hogy egy felfuvalkodott hólyag érkezik haza? Még is ki Ő, hogy így ugorjak, amikor bejelenti, hogy haza jön? Azért mert minden lány oda van érte, én még ugyan úgy fogom szivatgatni, mint régen.
Anya rám bízta Harry szobájának kitakarítását. Úgy tettem, mint aki megcsinálta, de valójában csak képregényt mentem be olvasni. Rakja rendbe magának, nekem valaki kitakarítja? Nem. Akkor meg? Bezzeg mikor kicsik voltunk, mindig magunknak kellett takarítani, és ha ráhagytuk a másikra, akkor büntetést kaptunk. Most miért nem kap? Tudom miért, mert Ő lett a világ egyik legnagyobb sztárja. Most úgy hangzik, féltékeny vagyok igaz? Nem vagyok az, csak haragszom rá, mert nem képes felhívni, miközben anyával minden másnap társalog. Ez az én testvérem.

A telefonom rezegni kezdett az éjjeli szekrényemen, én pedig unottan nyúltam érte, azonban mikor megláttam ki írt, felcsillant a szemem.

AustLiDo: Jó reggelt Paynoo! Hazz mikor érkezik?:)

Li.xx: Neked jobbat. Mindenki úgy fel van pörögve, hogy haza érkezik, csak én nem. Elvileg egy óra múlva jön.

AustLiDo: Segítsek valamiben szépfiú?

Li.xx: Nem kell, köszi. Majd felhívlak!

AustLiDo: Na, ez szép. Rendben, puszika drága! xD

Li.xx: Hülye! xD

Telefonomat visszadobtam az eredeti helyére, majd kikeltem a meleg ágyamból. A fürdőbe mentem, ahol elvégeztem a reggeli teendőket, majd felöltöztem és lebattyogtam a nappaliba, ahol a szüleim voltak. Anya arcán boldog mosoly terült szét, ahogy megpillantott, de apám még ennyire sem méltatott. Már valahogy megszoktam.

- Jó reggelt! – köszöntem halkan, majd levágódtam az egyik bárszékre és enni kezdtem.

- Fiam, remélem kitakarítottad az öcséd szobáját! – apa erős hangja megrémített.

- Hupsz… elmaradt.

- Semmirekellő – azt hitte nem hallom. Pedig igen. Miután visszafordult anya mellé, aki természetesen hatalmas szemekkel bámult rá, a müzlimet félre toltam, majd felöltöztem a mai időnek megfelelően.

- Geoff, hogy mondhatod ezt neki? A fiad. Miért kell Őt elnyomnod?

- Neked mi közöd van hozzá? – az ajtót hatalmas lendülettel vágtam be. Utálom, ha veszekednek.  Mikor kicsik voltunk Harry-vel, mindig azt kívántam, hogy anya hagyja el apát, és végre legyen nyugtunk. Ne halljam éjszakánként a sikolyokat, ne kelljen anyának se és a testvéremnek se rettegnie. Az soha sem érdekelt, ha én kaptam egy-egy pofont, csak a szeretteimet ne bántsa senki.
Hiába próbáltuk megvédeni Hazza-val, mindig rajta csattant minden. Apa mindig is agresszív volt, soha sem tudta türtőztetni magát. Akár mit is csináltunk, mindig kaptunk. Soha sem mehettünk sehova, de mindig kiszöktünk, nem tudott minket megállítani, ha akartunk, akkor mentünk.

Zsebre tett kézzel sétáltam. Nem volt hideg, de azért melegnek sem volt mondható az idő. Egy fekete, hatalmas luxus kocsi hajtott el mellettem. Az ilyen embereknek aztán van pénzük. Általában csak azért furikáznak erre, hogy felvághassanak a pénzükkel, de ennek az autónak be van sötétítve az ablaka, ami soha sem szokott másnál. Vajon miért? Ki nem találja már valaki, hogy Rihanna utazik benne, mert akkor lehidalok.
Az autó mögöttem lefékezett, majd egy hatalmas testőr szállt ki, és kinyitotta a hátsó ajtót. Őszintén szólva, nagyon kíváncsi vagyok, ki az a lúzer, aki egy kisvárosban testőrrel és fekete kocsival mászkál. Mert szerintem annak az embernek, nincs meg mind a négy kereke.

- Li – a fiú, vagy inkább lassan férfivá érő ember, akit megláttam szinte lesokkolt. Fekete cipője kicsit már megviselt volt, de gondolom azért ilyen, mert ez a kedvence. A lógós nadrágokat lecserélte teljesen szűkekre, amiknek az ülepe nem a térdét verdesi, hanem teljesen rásimul a fenekére. Felső testét egy fehér, lyukas póló takarta, amelyen egy ing volt. Teljesen megváltozott. Már nem olyan mint régen, nem az a kisfiú, akit folyton bántottak, egy hihetetlenül menő, és dögös pasivá változott, akiért a lányok ölni tudnak.

- Harry? – hangom már szinte nyávogott, a szám kiszáradt és nem tudtam mit mondani. Eléggé megváltozott. Túl sznobként nézett ki. Olyan volt, mint egy újgazdag kis sztár, de hát mit is képzelek, Ő az. Soha sem lesz már olyan, mint az X-Faktor előtt.

- Na, mi az? Nincs rajtam nadrág? Vagy már régen láttál fehér embert? – mondata közben magát vizslatta, és haját piszkálta, hátha valami nem úgy áll, ahogy kellene. Pedig minden tökéletes volt rajta. Túl tökéletes.

- Régen láttalak! – egy látszólag furcsa mosolyt vettem fel, és átöleltem a testvéremet, amire a gorilla egyből oda ugrott és szét akart minket választani.

- Rob, nyugi. A testvérem – intette le Harry és a gorilla ezek után már barátságosan nézett rám. Szerintem ez képes lett volna megverni is, ha az imádott sztárjának egy hajszálát is kitépem. Minek ennek testőr? Nem értem…

- Harry, egy kisvárosba minek neked testőr? – értetlenül tekintettem a testvéremre, aki a környéket nézegette aggódva. Mintha várna valakit, vagy valakiket.

- A rajongóim képesek utánam jönni, mindenhova. Nagyon őrültek tudnak lenni, néha kezdek félni tőlük. Ellopták Lou alsógatyáját, leszakították Zaynről a pólóját. Szóval képesek mindenre.

- Te megkukultál! Gorilla bácsi, menjenek el hozzánk, mi sétálunk! – a hatalmas ember nem akart megmozdulni, így Harryt húztam el magam után, majd intettem Rob-nak, hogy induljon már el.

Csöndben sétáltam Hazza mellett miközben Ő mindent elmesélt. A One Direction megalakulása utáni 2 hetet, amikor össze kellett ismerkedniük, és fellépni. Az első dal felvételt, az első klipp forgatást, az első koncertet, és a rajongókkal való kapcsolatot és találkozást. Be sem állt a szája, míg én csöndben bólogattam minden egyes mondata hallatán.

Egy teljes órás séta után megérkeztünk a házunkhoz. Azt hittem, hogy soha sem fogom meglátni többet ezt az építményt. Harry annyi mindent mesélt, és én még csak meg sem szólaltam. Nem meséltem semmit, mert nem is kérdezett. Csak mentünk, mentünk és mentünk, Ő pedig csak beszélt, beszélt és beszélt. Nem állt be a szája. Megtudtam, hogy milyen Niall, Lou és Zayn. Azt, hogy ez a három srác lett a legjobb barátja, köztük Lou, akivel van egy bromance nevük is, még pedig Larry Stylinson, és a rajongók sokáig azt hitték melegek. Azonban mikor Louis bejelentette, hogy boldog párkapcsolatot kezdenek Eleanor Calderrel, akkor mindenki másban kezdett hinni, és Larry-nek vége lett.
Mennyivel másabb lehetne az én életem is, ha a One Directionbe lehetnék. El sem tudom mondani, hogy mennyire szerencsés a testvérem, hogy bekerült ebbe a bandába. Fel sem tudja fogni, hogy milyen súlya is van ennek, de elhiszem, hisz ebbe Ő csak belecsöppent. Soha sem tudta, hogy milyen az, amikor el kell, hogy veszíts valamit, akár nem is egyszer, hanem többször. Nem tudja, hogy milyen harcolni olyan dolgokért, amik nem a mienk. Neki minden csak az ölébe hullott, amit egy nap nem fog már tudni értékelni, hisz most sem tudja. A bőség zavarában fog meghalni, mint a többi sztár.